Patyolattiszta szívem átnyújtom,
kitárva bensőm, a titkos ajtóm.
Eltévedt vándor, lépj be énhozzám!
Szelíddé csendesült már az én szám.
Állandó böjti éveim után
tátogom imám, csak nézek bután,
mert bennem lakozik az emberség,
szenvedve sajog rég a reménység.
Megízleltem mennyei nektárod,
átkarolt, éreztem a két karod,
ismeretlen Isten tarts meg engem,
hadd éljek benned majd kegyelemben!
Ahol tiszta hang dalol, megjelen'
minden sötétség, s ki lesz énvelem?
Néma mennyei akkord így üzen:
Várok rád, bízom, nem adom hitem.
2015. március 10.