Kohut Katalin: Nélküled
Percy Bysshe Shelley - A Szerelem Filozófiája
Evokáció
Érzelem feszíti lelkem,
szívemben az érzés,
tiszta énekemet zengem,
dalom egy nagy kérdés:
mért élek egyedül, árván,
- a magány fájdalom -?
Repülnék a szellem szárnyán,
célt kéne váltanom.
Szemem nagyvilágot ölel,
két karom káoszt, űrt,
távol vagy és mégis közel,
a szeretetem tűrd,
nélküle az élet semmi,
napfény nélküli föld,
nagyot akarok majd tenni,
míg sóhajod eltölt.
2016. április 17.
Címkék:
evokáció | vers | érzelem | árvaság | ének | magány | fájdalom | nélküled | szeretet | szerelem