Nekem a csend az abszolút nyugalom, egy alfa állapot, amikor a pillanatok gyorsan suhanó idejét is felfogni, mérni tudom. Gondolataim higgadtak és szárnyalnak szabadon, érzékelve, hogy a szív mit sugall nekik. Ilyenkor egy láthatatlan hidat építek tiszta muzsika, ének közbenjárásával. A világban a legtöbb baj abból származik, hogy a fej és a szív nincsen összhangban, külön működnek. Az ész földhöz kötötten racionális, a szív érzelemdúsan mutat utat az emberekkel való ismerkedésben. A szív dönti el, ki szimpatikus, ki válik ellenszenvessé, az ész viszont mérlegel, sokszor rosszul döntve abban, érdemes-e belemenni egy kapcsolatba. Sejtéseknek is felfogják sokan a szív tanácsait, holott benne vannak saját törvényeink, melyeket nem hághatunk át,mert akkor meghasonlunk önmagunkkal. Sokan azt gondolják, hogy az ész józan, holott egyedül a logika képes rendet teremteni káoszban, vagy amikor tanácsra van szükségünk.
A csendben kiüresedem, megnyílik egy kis csatorna, amin keresztül áramlik a mondanivaló az ujjaimba. Mennyire csodálatos az ember felépítése, a szív diktál, az agy felfog, s közvetít.
A csendben hallom a tiszta hangokat, a vágyaimat, boldogságomat, szeretetemet szavakba tudom önteni. A csend olyan, mint a hatalmas óceán mélye, a légáramlatok sem érintik, a víz-buborékok piciny csobbanásai is dobpergésként hatnak az érzékekre. A csend biztonságot ad, átölel és átnyújtja ajándékait. A csend megfoghatatlan, az idő örökkévalóságnak tűnik, mintha nem létezne és kristályvízű folyójában lebeg az ember szabadon és gondtalanul. Kinyújtom a kezemet és megérintem az aranyhalat, aki ilyenkor teljesíti kívánságaimat. A csend jelenti a harmóniát, a békességet, a megnyugvást és a szép dalokat. Őrzöm a csendet.
2015. november 13.