Kohut Katalin: Nagymama

- Béééla! Nagyon le van törve Matildka, mert a barátnői azt mondják róla, hogy rossz nagymama.

- Miből állapították ezt meg?

- Abból, hogy szerintük a nagymama jobban szereti az unokáját, mint annak idején a saját gyerekeit és Matild azt merte mondani, hogy neki mindig a gyerekei lesznek az elsők, még hatvan éves korukban is.

- Ez így helyes, drága Vilma! Ő szülte őket, gondoskodott róluk egyedül, erején felül, játszott, kirándult velük, ők hárman voltak egy család.

- Vagyis szerinted is a saját gyerekeink mindig első helyen lesznek a szívünkben?

- Igen, ez így helyes. Vannak fontossági sorrendek. A szerencsés, akinek van társa, élet-szerelme egyformán szereti a férjét és a gyerekeit. Matildka kicsit imádta őket, néha túlzásba is vitte, de ez nem véletlen volt bizonyára, mert őt nem szerette az anyja.

- Igen, tudom, Bélám, akit nem szeret az édesanyja, az kétféle lehet: vagy ő is képtelen lesz szeretet-adásra, durva lesz, vagy túláradóan meg akar mindent adni a saját gyerekeinek, amit ő annak idején nélkülözött, vagyis mindig a saját érzéseiből indul ki.

- Jól tudod, drága Vilma! Matildka pedig ilyen volt, imádata és aggódása a gyerekei iránt soha nem fognak elmúlni. S ez vonatkozik rá az unokák tekintetében is.

- Mire gondolsz, Bélám?

- Például arra, hogy ha az unokákkal gond van, Matildka a lányáért aggódik.

- Tehát miben látod a nagymama szerepét?

- Abban, hogy besegítsen, amikor az unoka beteg, vagy a gyerekének sok dolga van. Gyermek felügyeletben. És ezt az időt a leghasznosabban kell eltölteni, nem féktelen majmolással, ahogyan Matildka barátnői gondolják.

- Igen, igazad van. Tegnap is vigyázott az egyik unokájára és végig beszélgettek, mint két ember, valamint a régi gyerekkori játékaikat játszották, mint az Ország,várost...

- Helyes! Ott van a madzagos kézen átvevős játék, a diavetítés, mely alatt a gyerek gyakorolhatja a hangsúlyozást, a szavak helyes kiejtését.

- Barkochbázni is nagyon szeretek a fiatalokkal, Bélám!

- Igen, nagyon jó kis logikai játék, vagy a régi társasjátékok, mint Nyomoz a direktor. Kisebbeknek meg hasznos a Gazdálkodj okosan retróban, vagy euróval.

- Matildka sok nyelvi, zenei játékot játszott a gyerekeivel, ezeket mindet megtanította az unokáival is, meg lebábozta nekik a saját meséit.

- Látod, erre mondtam én, hogy hasznosan kell kitölteni a felügyelet idejét, de mindenképpen fontos az emberré nevelés, a bizalom. A gyermek még őszinte, ezért példát kell neki mutatni abban, hogy a felnőttek ugyanolyanok, soha nem élnek vissza semmivel, rájuk bízhatja legtitkosabb érzelmeit, elmesélheti a problémáit.

- Igen, a nagymamák már elég bölcsek, egy életnyi élettapasztalat van mögöttük. Boldog felnőtté válik az a gyermek, aki okul mindig az idősebbek történeteiből. Mellesleg, a tapintatos nagymama titkon kijavíthatja azokat a hibákat is, amiket az elfoglalt, agyon hajszolt szülők elrontanak elég gyakran.

- Igen, drága Vilma, a nagymama kívülállóként látja a szülő-gyerek viszonyt, ezért időnként meg is mondhatja a véleményét. A legfontosabb az együttélésben a személyes példamutatás mindenben, úgy, mint a többi emberrel való érintkezésben.

- Vagyis a nagymamaság lényege semmiképpen nem az, hogy pótolják az unokáknál azt, amit esetleg a gyerekeiknél elhanyagoltak, vagy nem volt rá idejük, Bélám?

- Pontosan így van! De nem is az, hogy erején felül költekezzen, adja a sok pénzt az unokáknak, meg állandóan főzzön rájuk. Néha, ha meglátogatják a gyerekek, vendégül lehet őket látni, de csak ha van pénze erre. Nagyon szánalmas az a nagymama-unoka viszony, aminek alapja a pénz.

- Igen, az unoka érdekből megy meglátogatni a nagyanyját ilyenkor. Közben a nagymama dicsekszik mindenkinek, mennyi pénzzel támogatja a gyerekeket. Aki meg ezt nem teheti meg, lehajtja a fejét és hallgat. Magában gondolja talán, hogy bár nem telik rá, de a legnagyobb érték az őszinteségben, az érzésekben rejlik.

- Igen, kimondtad, drága Vilma, milyen egy igazán boldog nagymama: akinek a karjaiba futnak az unokái akkor is, ha a legszegényebb a világon. Miatta, érte, magáért szeretik.

- Meg is mondom Matildkának, hogy ne keseredjen el a barátnői véleménye miatt, mert a gyerekei iránt valóban még hatvan évesen is aggódást fog érezni, s ez teljesen természetes. Az unokákért ugyanezt érzik a szülők és ez így folytatódik generációkon keresztül.

- Aki nem képes az aggódásra, annak a szívében nincsen anyai szeretet. A nagymamák mindig a család érzelmi támogatói. Az igazi boldogság az, hogy átadjuk a gyerekeinknek, majd az unokáknak játékosan az emberség legfőbb erényeit.

2016. január 25.