Kohut Katalin: Múlt és jövő
Gyorsan elrepült az idő velem,
tapasztalattá vált az életem,
súlya rám nehezül, s ritkán dalol
mimóza-szív, oly' gyakran zakatol.
Mesélem már a megtörténteket,
puszta tényeket, bántó híreket,
az ég serege csendes hallgatóm,
megdermedt minden lélek vallatóm.
Mások vádja, gúnya már el nem ér,
bár az értetlenség még elkísér,
mert tanítottam a boldogságot -
én csak gazdag szegényeket látok.
S a tiszta dal lelkes értője, én
bizalmam vesztem, csekély a remény,
hogy vár szép jövő és az igazság,
jussunk megkapjuk, elér jogosság.
Hosszú a tél, a fagy kijózanít,
napi kenyér hazudik holtomig.
Az ész győz majd az ostobák felett,
fáj a múlt, s hogy már akkor nem leszek.
2014. október 25.
Juhász Gyula Mit akartam című versének átirata