Mintha megtorpant volna most a múló idő,
a földkorú hatalmas nagy élet-rendező,
fényessége a nappali ékességének
kellemes, édeni csendben halk hangon neszező.
Elbabrál a levelekkel, vízen tükörkép,
vagy lehet, hangját egyedül csak én képzelem?
Hívogat a nap mindeneket, majd átölel,
szívemnek magja, a reménysugár jön velem.
2015. november 4.
A fény erdejében Máté Sándor c. festménye