Artúr nemesi család leszármazottjaként komolyan vette hűség esküjét, mely szerint védelmezni kell a nőket, az elesetteket, szolgálni a keresztény egyházat. Lovaggá ütése egyenlő volt a lelki megtisztulással. Volt öve, kardja és sarkantyúja is, de ezeket csak otthon tartotta vitrinben.
Már a XX. századot írtuk, senki sem tudta, amikor végighalad a főváros utcáin, hogy ott egy valódi lovag halad.
Szélmalom harcot folytatott, amióta országa leányainak, asszonyainak becsületét a hatalom által emberekre uszított csőcselékek sárral tapodták, a leányokat külhonba vitték szajhának, az alvilág árulta az emberi testet, az anyaság csodáival, mely minden női test tisztaságát, szentségét jelentette.
Sok bűnbandát felszámolt barátaival, akik egyre kedvetlenebbek lettek, mikor a hatalmas alvilági túlerővel szembe néztek. Úgy érezték, a háborúnak soha nem lesz vége, s alig kapják meg büntetésüket ezek a figurák, nincs semmi, ami elrettentse őket. Ráadásul ott volt a média, amelyik helyt adott az erkölcstelenségnek, természetessé téve az ifjúságnak a züllött életmódot.
A lovagok közül régebben többen is udvaroltak házas asszonyoknak, melyet Artúr mélyen elítélt. Úgy érezte, az országa hölgyeinek megvédése a nemességre is hárul, nekik kötelességük a gyengébb nem megvédése.
Egyik nap jelentették neki, hogy a környék egyik bérházában masszázs szalon álnéven nyitottak egy nyilvános házat. Bejelentkezett telefonon, hogy felderítse a terepet.
Mikor megérkezett egy csodálatos asszony nyitotta ki az ajtót fekete selyemköntösben. Egyből bevezette az egyik elsötétített hálószobába, ahol már ki voltak készítve a kellékek az egyik asztalra. Az asszony bizonytalannak tűnt, mint aki először fogad vendéget. Levetette köntösét, ott állt előtte fekete csipkés alsóneműben és átlátszó pántos kombinéban a világ legszebb nője.
Artúr megkérdezte a nevét, s közölte, hogy csak beszélgető órát kér tőle, ha elfogadja. Anna nagyon megörült az ajánlatnak, megkönnyebbülésében sóhajtott egyet.
Elmondta, hogy első napját tölti itt. Munkanélküli, egyedül neveli a gyermekeit, s már nem telik kenyérre sem, ezért fogadta el az üzletemberekből álló szervezők megkeresésekor ezt a „munkát”. Hosszas rábeszélés után állt kötélnek, sokáig kellett győzködni.
Artúr le sem tudta venni a szemét a barna hosszú hajú teremtés zöld szemeiről, melyek sugározták a lelki tisztaságot. Hangja megérintette a szívét, egy pillanat alatt enyhe pír borította el az arcát. Mikor az egy óra letelt, átnyújtott egy húszezrest Annának és a névjegykártyáját, kérte, hívja fel, keres neki munkát. Az asszony majd' kiugrott a bőréből örömében.
Ekkor megérkezett az egyik tulajdonosa a vállalkozásnak. Anna közölte, hogy most elmegy és többé nem jelentkezik, ne is keressék. A tulajdonos dührohamot kapott, hogy ilyen szép testet elveszít, ki fog neki pénzt keresni és megtámadta Artúrt, mert sejtette, hogy ő az oka a történteknek. A lovagnál kesztyű nem volt, hogy elégtételt vegyen az asszonyt ért sérelmen, hogy kihívja párbajra kardjával, mert már nem azt a világot éltük. Halk hangján elmagyarázta a férfinak, hogy most megteszi feljelentését ember kereskedelem, szándékos bűnre kényszerítés miatt.
Úgy is történt. A masszázs szalont bezárták, üzemeltetőit elítélte a bíróság.
Anna és Artúr nemsokára összeházasodtak polgári esküvőn és egy régi Apátságban a lovagok körében gyűrűáldást tartottak. A lovagok kardjukat magasba emelve üdvözölték a párt. A pár a szertartáson fogadalmat tett, hogy ezután igazán, szívből és becsületből, igazi meggondolásból élik egymás mellett életüket. Voltak verselők, különleges zenék, majd egy középkori vendéglőben nemes borokkal kínálva az egybegyűlteket megtartották a lakodalmat.
Életcéljuk szerint együtt kutatták fel azután az illegális helyeket, együtt siettek a lányok, asszonyok megmentésére. Az ország hölgyein esett becsületsértések a lovagok által lelepleződtek. Az apák és anyák fellélegeztek, a csőcselék jobb híján külföldre menekült.
2013. szeptember 5.