Azon a napon összetörtem
bíztam benned, hittem örökké.
Cérnaszálként szakadt,
darabokra hullt
égboltnyi szerelmem.
Fáj a világ,
gyérül a megértés,
hófúvás sodort el,
iszony az életem, a bűn,
játékszer végzetem.
Kísérőm a lenézés.
Látod, érzed súlyomat?
Minden betűt jövőnek szántam,
nyugalomba helyeztem nálad.
Örökké fenn marad, hittem,
poéta nem, de szabad leszek.
Remegve írtam a sorokat,
sohasem ártottam másoknak...
Telefondrót a képzelet,
űrnyi hidegség a józanság.
Vezettelek, s hagytál...
Záróra, minden céltalan.
2016. március 14.