A szívem egy mimóza kisvirág,
sértésre összezárul, bánatos,
mint akit titkos féreg foga rág,
mindenki nagy kínjában járatos.
Örülni és vidulni kellene
mindenik szép hajnalon naponta,
hisz olyan a mimóza kelleme,
kivirul, szeretetét széthordva.
A Szépség tükröződik, világít,
fájdalom és boldogság létet kér,
bezárul és kinyílik, melegít,
lelkedbe sok érzelmet odamér.
Rejtélynek kulcsát nyitja a derűd,
szeressél, olvass minden szót, s betűt!
2016. szeptember 28.