Alszom.
Jó ez a csend.
Átölel a sötét hidegség.
Nincs menekvés,
egyetlen kivezető
utam keresem, s nem lelem.
Hol van a léteződ,
a tagadása az életnek?
Merre kaszálsz Halál?
Gyászom kíséri lépteim,
összeroskadtam számtalanszor.
Szeretet, miért futsz előlem,
vagy lassan lopakodsz mögém,
kutakodsz szívemben,
s úgy döntesz kertészkedésre
nem alkalmas,
nem táplálod erejét?
Nyugszanak hűvösségben
szeretteim,
bűn által vesztek el.
Ahol temetik a jókat,
ott a könny megdermed,
a riadt szem azt kérdezi:
miért?
Bánt az életnyi súly,
a megoldási képlet elveszett.
Látod, már mosolygom,
szembenéztem köd-takarós történtekkel.
A fejem fölött lángoló karddal
várok az örök-békességre.
Alszom.
Jó ez a csend.
Űrnyi hiány zokog.
Géppuska ropogás fejemben.
Add meg a végső döfést
esdeklő szívemnek
kegyelem!
2015. október 27.