Régi fájó emlék
az egykor csodált Imakönyv,
melyről azt hittem, helyesen,
hogy az egész világ benne van.
Kitárult könyv volt nekem,
vetekedett a természettel,
melynek képviselői
tökéletesek voltak,
míg a bibliai csapások
ellenük nem fordultak.
Őskígyó népe ember formában,
de személyiség nélkül,
arctalanul.
Sziszegő maffia és fertelmes
valóban az egész világ,
s minden benne van.
Olvastam éveken át,
darabokra hullt mindkét Bibliám,
míg a trianoni falakat nyitották
fatimei jóslata szerint a mágusoknak.
A csapások egyházakat emeltek.
Hitem köddé vált,
hogy e gonosz valóságban
van még ember a földön.
Szeretetem, mit képviseltem
szertefoszlott a méregtől,
mit éreztem,
s mint ártatlan feszületes
szenvedtem és tűrtem.
Feltárult a világ minden
szennye és közönye.
Soha többé nem tartok vele,
de magamhoz ölelném
a jókat és könnyezőket.
Mi jöhet még a világ-könyvtár
egyetlen könyve után?
2016. január 13.