István agglegényként élt, bár vágyott egy nőre, aki kezébe veszi a háztartás irányítását, aki gondoskodik róla, akit minden éjszaka a magáévá tehet, s nem kell többé futó kalandokat keresnie, aminek a vége mindig kiábrándulás a másik nemből. Nem értette, miért nem sikerül megházasodnia, miért kerülik el őt a lányok, asszonyok. Már kiegyezett volna egy elvált asszonnyal is, csak ne legyen egyedül.
Munkából hazajövet az üres falak várták, meg az állandó kérdés: ma mit egyen, hogyan kell megfőznie kedvenceit?
Néha a neten ismerkedett. Így jött össze Jutkával is, akinek elpanaszolta siralmas helyzetét. Jutka megértéssel, ugyanakkor borzongással fogadta a levelezések által kiismert, nehéz természetű férfi időnkénti közeledését. Még figyelmesnek, kedvesnek sem lehetett vele lenni, mert ezt pitizésnek fogta fel a férfi. Nagyon meg kellett gondolni szavait.
Már a torz fotó is, mely lelki betegségeiről árulkodott, eltántorította, félelemmel tekintett rá minden alkalommal.
Jutka, Icus és Marika barátnők voltak. Egyik nap elhatározták, elmennek együtt színházba, s utána beülnek valahová meginni egy Coca-Colát.
A közeli kávéházat keresték fel jókedvűen, megbeszélve közben a színdarab szereplőit, tartalmát.
Felvette a pincérlány a rendelésüket, széjjel sem nézve a helyiségben társalogtak, mivel nagyon érdekes volt az előadás, különösen az egyik nemrég hosszú betegségéből felgyógyult öblös, kellemes hangú színész daljátéka váltotta ki tetszésüket.
István lépett a hölgyek asztalához könnyedén, bár vérszomjas tekintete egészen másról árulkodott.
-
Hölgyeim, megengedik, hogy ezt az estét nálunk folytassuk?
Az asszonyok összenéztek, s Jutka lebeszélő pillantása ellenére úgy döntöttek, elfogadják a meghívást. Hárman voltak, mi baj is történhetne?
Felmentek István közeli agglegény lakásába. Az ajtóban a férfi idegesen rájuk szólt, vegyék le a cipőiket és csak halkan legyenek.
Bementek a patyolat tisztaságú, de személytelen és hideg szobába. Még növényeket sem láttak a lakásban, száműzve volt innen a szépség minden megnyilvánulása.
István javaslatára a hölgyek készítettek a hűtőben talált élelmiszerekből gyors salátát. A férfi adogatta a kezük alá az otthon lévő alapanyagokat, de idegesen, kimért mozdulatokkal. Majd megbontottak egy üveg pezsgőt. A férfi poháralátéteket tett a dohányzó asztalra a pezsgős poharak alá, nehogy foltot hagyjanak.
Az asszonyok csendesen fogyasztották a konyhában a salátákat, mivel a szobába nem lehetett bevinni élelmiszert, ezt követően a megfagyott légkörben kedvetlenül kortyolgatták a pezsgőiket.
Jutkát örömmel üdvözölte az agglegény netes ismerőseként, láthatóan elégedett volt a találkozással. Marika és Icus nemsokára felálltak és elbúcsúztak, Jutka esdeklő pillantása ellenére magára hagyták az ismerősöket.
Jutka a nehéz kérdéseire a férfinek alig tudott válaszolni, úgy érezte magát, mintha a rendőrségen kellene vallania általa nem ismert bűneiről. Miért gondolja ez a férfi, hogy csakis ő lehet a hibás, ezért nem ment eddig férjhez? Azt hiszi, neki csak csupa rossz tulajdonságai lehetnek?
Miért nincs férje kérdésre nem is tudott válaszolni, hogyan is értetheti meg az agglegénnyel, hogy ráér még, első a tanulás és a hivatás egzisztenciájának megteremtése, utána jöhet a család alapítás. Hiába próbált vele diplomatikusan beszélgetni, István minden kérdésre gúnyosan válaszolt, támadva őt. A férfi viselkedése miatt úgy döntött, elköszön és hazamegy otthonába.
Felállt, hogy elbúcsúzzon, ekkor István kihívta a konyhába és azt mondta neki:
-
A tojás darabja húsz forint volt és a vegyes zöldséget, tejfölt és többi alapanyag árát nem is tudom megbecsülni most hirtelen, adj valamennyi pénzt értük! A pezsgő akciósan 690,-Ft-ba került.
-
Nincs nálam pénz! - közölte Jutka, s hogy szabaduljon kínos helyzetéből, megkérte a férfit, hívjon egy taxit, mivel már éjfél felé járt az idő.
-
Menj le ide a sarokra és fogjál magadnak! - volt a válasz -, én nem telefonálgatok feleslegesen!
Jutka elképzelte magát, amint a lakótömb egyik sarkán álldogál órákig, míg arra jár éppen egy taxi, s busz már nincs ilyenkor. Mit tegyen?
Megcsörgette Icust mobilján – még szerencse, hogy feltalálták! -, s kérte, menjenek érte, nem mer egyedül az éjszakának nekiindulni gyalog.
Ekkor már István magán kívül volt, hisztizett, rázta a karjait és üvöltötte:
-
Biztosan felhoztatok valamilyen fertőzést, most fertőtleníthetem az egész lakást utánatok!
Jutka még ennyire alárendeltnek soha nem érezte magát, mintha ő lenne a bacilusgazda.
Elhatározta, hogy ezután egyáltalán nem áll szóba a neten sem, bár eddig is csak kitérő válaszokat adott István furcsa leveleire.
Icus férje várta a bérház előtt. Jutka szóhoz sem tudott jutni, nem magyarázta el a furcsa eseményeket, csak hallgatott néma megdöbbenésében.
Gyorsan elköszönt megmentőjétől és felsietett otthonába. A lakás jóleső fészek illata fogadta, a maga által berendezett tárgyaival, személyiségével.
Itt biztonságban volt, bár még mindig feldúlva az átélt szorongató esemény miatt. El is határozta, majd bedobja István postaládájába az elfogyasztott étel és ital árát, összedobják hárman. Holnap megbeszéli barátnőivel az eseményeket, s megrója őket, amiért magára hagyták kettesben a Istvánnal kérése ellenére.
Bekapcsolta internetjét, látta, István is fenn van, éppen egyik versét tette fel magányosságának okáról. Jutkát az ismeretlen betegségtől való félelem rettegése hatotta át, mikor meglátta deformált fotót. Megnyugodva saját birodalmában csak arra gondolt, az otthon az, amit magunk megteremtünk, ami minket jelent, azt a lakást, vagy házat, ahol jól érezzük magunkat és a legeslegjobb védett menedék mindig csak saját otthoni világunk lehet.
2014. március 12.
Fotó: Internet