- Béééla! Legszívesebben elmenekülnék a Földről!
- Mi történt, drága Vilma?
- Emlékszel arra az időre, amikor megismerkedtünk? Mikor a gonoszok városába költöztem, többen felkiáltottak, mit keresek én itt, tönkre fogok menni. Rendszer váltás felkiáltással munkanélkülire küldtek az elsők között. Egy fillér nélkül maradtam az idegenek között.
- De addig is gyűjtötted a rossz emlékeket, azt mesélted, olyan lettél, mint egy elem, ami lemerült és nincsen töltőanyaga.
- Igen, az ember életerejét a szeretet adja, s minden sértés, bántalom legyengíti, szabályszerűen megsemmisíti. Mikor megjelentették a Barbárok című novellámat a Zsarnai piacon történő brutális támadásról, az illusztrátor angyalként ábrázolt, s aláírta, hogy a tömegben magányosan. Ha valakinek jóval később beszéltem erről, azt felelte, hogy senki sem különb a másiknál, mindnyájan átutazók vagyunk ezen a Földön.
- Lehet, hogy a sötétség régóta utazik a láthatóból a láthatatlanba és fordítva, hiszen reinkarnálódnak folyamatosan, de abban biztos vagyok, hogy az emberek egyszeri életűek, s azt az egy életet senki sem veheti el tőlük.
- Igen, Bélám, az embereket alárendeltté tették. Mikor értéktelenné téve munkanélküliként legyengülve álltam éjszaka az ablakban, mert nem tudtam aludni, kitaláltam magamnak egy képzeletbeli világot kinn a világűrben. Talan, a mindentudó bolygójára vitt az űrhajó fénysebességgel, ahol felruháztak olyan tehetségekkel, mint a nyelvi tálentum, mely megvolt nekem, de mindig meggátolt valami az elsajátításukban.
- Neked rengeteg tehetséged volt, drága Vilma! Zenei, nyelvi, matematikai.
- Igen, de hiába volt minden, amikor a megmérettetéseken megnémultam, mindig elment a hangom. Mikor megírtam a történetét a földönkívülieknek, jósoltattam asztrológiai tudorként Maria Duval látnoknővel, aki azt írta, hogy nem tudok elmenni, a gyerekeimnek szükségük van rám. Honnan tudta vajon, hogy eljátszottam a gondolatával annak, hogy erről a Földről el kell menekülni, ahol az emberek veszélybe kerültek, a fertelmesek meg a győzelmüket ünneplik, meg közös áldozással tisztul a világ?
- Világhírű látnoknő volt, mivel elküldted a fotódat is, sok mindent láthatott, mint az addigi merénylőidet, mindenkit, aki ártott Neked.
- Azt írta, hogy csak kommunikációra ruházzak be, művész vagyok és a szerelem nálam nagybetűvel íródik.
- Vagyis az igazat írta, drága Vilma! Míg nem ismertelek, nem tudtam, hogy létezik nagybetűs szerelem, kölcsönös tiszteletben és ember-szeretetben.
- Később megírtam a Jupiter-lány kalandjait az egykori bolygók történetével. Érdekes módon a régi idők Neptun vallási káosza azóta leköltözött a Földre az összes ellenzőjével együtt. Régen ezek a harcok kinn történtek a világűrben. Most mintha valamilyen hatalmas ketreccé vált volna a Föld, ahol együtt toroznak a gonoszok, akik a jókat odalökik koncnak a vadak elé. Olyanná vált a bolygó, mint valami hatalmas küzdőterem.
- Semmissé vált, drága Vilma mindenféle régi bölcsesség, mára már semmi sem aktuális, minden törvényt felrúgtak. Minél gonoszabb valaki, annál nagyobb a sikere és elismertsége. Ők a győztesek az élet minden területén.
- Elképzeltem a világűrt, Bélám és abban a hitben voltam, hogy fentről látnak engem sírni, éhezni, meghallják kérésemet, ismerik a gondolatot, a ki nem mondott szavakat, hogy szükség van segítő kezekre ahhoz, hogy elmeneküljek innen. Csak magamhoz hasonló emberekre vágytam, a kölcsönös szeretetre és tiszteletre, az otthonra, mely egyszerre menedék és biztonság, ahol senki senkinek sem árt, mindenki azt végzi, amire született és nem ismerik a félelmet.
- Biztos vagyok abban, hogy sokan élnek így a Földön is, csak valamennyien valamilyen védettséggel. Mivel a sötétség is űrhajóval közlekedik az égen, valószínűleg már régen tisztában vannak azzal, kinek lehet büntetlenül ártani.
- Igen, Bélám, a hatalmas világegyetem sok titkot rejteget, ahol a mi Földünk egy aprócska kis pontocska.
- És vannak még élhető Földek, szerintem minden tejútnak megvan a saját élővilága. De abban is biztos vagyok, hogy az egyszeri életű emberek csak itt éltek egyedül és itt váltak áldozatokká. Az apokalipszis, melyet emberek ellen hajtottak végre lírai és zenei karámja olyat kottázott a világűrbe, melyet többé nem felejt el a Föld.
- Ők élet és halál urainak tették magukat, mert birtokában vannak minden rontó tudománynak, amit bevetettek az ártatlanok ellen a rossz természetük és külső degenerációik miatt.
- Össze kellene szedni a tiszta szívűeket az egész világból és kimenekíteni a mocsokból, mely körülveszi őket. De annyian tudják, mi történt, mégis tehetetlenek, mintha mindenféle gyalázat arra irányulna, hogy kioltsák az érzelmet mindenkiből.
- Bélám, egyszer megtaláljuk igazi otthonunkat valahol, érzem, mint ahogyan egymást is megleltük. Nekem Te jelented egy személyben a hitet és az emberséget. Remélem, megmenekülünk minden bajtól.
2016. augusztus 22.