Síri csend, már a pokol orgonahangja sem kísér.
A mélység is döbbenettel néz.
Tükörképemmel szemezek,
a háttérben a fertelmesek.
Kis sötét sarok az enyém,
úgy lakom, mint egy gyermek,
aki más helyett érez szégyent...
sokszor képzelem másként;
könnyezem.
Húsz évnyi élet-remény fáraszt.
Ismeretlen Isten, siess!
Feladom! Iszonyat!
Kór fekélye mérgez,
s most vállamban a törés...
Megcsömörlött békesség kér számon;
tilos-pirosan pulzál bennem vér.
Szunnyad a szép jövő.
2016. május 16.