Magyar fekete-fehér családi dráma – 103 perc
rendező: Nádasdy Kálmán
író: Harsányi Zsolt
forgatókönyvíró: Békeffy István
zeneszerző: Polgár Tibor
operatőr: Makay Árpád
vágó: Kerényi Zoltán
Színészek:
Lázár Mária (Magdolna)
Somlay Arthúr (Szilágyi Ákos)
Lehotay Árpád (Zoltán)
Turay Ida (Klári)
Petrovich Iván (Detky Pál)
Kamarás Gyula (Tímár Péter)
Vaszary Piri (Helén)
Benkő Gyula (Tamás)
A szerelem végleteket jelent. Néha reménytelennek látszik, ilyenkor fájdalmasan szenvedünk, néha csodálatos, s éppen ezért nem tudunk élni nélküle. Ha elveszítjük szerelmünket, szívünk nem bírja ki a veszteséget, de az élet megy tovább...
Sokszor azt gondolja a szerelmes, hogy amit ő érez és gondol, azt a másiknak is tudnia kell. A szerelem másállapot, boldognak kell lennie, ez az egészséges, ha egész nap önfeledten szárnyal a szerelmes mámorában, a legapróbb akadályt is könnyen véve, mely elébe kerül. A szerelem a létezés legmagasabb rendű érzelme, a másik állandó csodálata, tisztelete.
A szerelem mindaddig megmarad, míg imádatunk tárgya ki nem józanít valamilyen negatív viselkedéssel.
A film kapcsán felmerül a kérdés: szabad-e egy családanyának a szerelem, vagy az anyaság vetekszik vele, s felette áll az anyai szerelem mindenféle más érzelemnek? Az anya imádattal csüng gyermekén, csak az a különbség, hogy míg a férfi szerelmét el lehet veszíteni, lemondani róla, addig a gyermek iránti szerelem soha nem múlik el, legalábbis mindaddig, míg a gyermek ki nem lép az anya életéből. Ezzel meg is adtam a választ, azt hiszem, hogy igen, az anya is lehet szerelmes, de tekintettel kell lennie másik szív-szerelmére: a gyermekére.
Báró Meszlényiné, Magdolna háromszor veszítette el igaz szerelmét a lánya, Klárika miatt. Az a hitvallása, hogy akinek gyermeke van, nem lehet, csak anya. Három emlékezetes dátum: 1914, 1928 és 1940 három szív-szerelmének kezdetét jelentette.
Szilágyi Ákossal a zeneakadémián ismerkedett meg, ő volt a tanára. Csodálta rajongva a zeneszerző mestert, miatta öngyilkosságot kísérelt meg, mert külföldre szerződött a férfi. Magdolna báró férje tudott a plátói kapcsolatról, meg is hívta a birtokra vadászatra a hazaérkező zeneszerzőt. Szilágyi szerelmet vallott az asszonynak, hogy ő jelenti neki a muzsikát, miatta és róla szól minden zeneszáma, az asszony jelenti az összhangot, amire várt gyerekkora óta. Érte ment, nem tud és akar nélküle élni. Klárika, Magdolna lánya belázasodott, Magdolna a gyereke mellett döntött. A férj, Zoltán bevonult az ezredbe, orosz földön elesett.
Magdolna maga a nőiesség, a szépség megtestesítője, Klárika, a leánya elnyomottsági érzésben szenved miatta. Így következett el a második dátum, mikor Detky Pál íróként belép anya és leánya életébe. Az anya ismét lemond az igaz szerelemről a gyermeke miatt. Elhatározza, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
Harmadszor Tímár Péter lakberendezőt karolja fel a szegénységből. Talán hálás a férfi, csodálja az ötvenes nagyon szép, okos és művelt bárónőt, kizsarolja a szerelmét. Itt ismét Klárika lép közbe, a praktikus, nem annyira érzelmi lény.
Most, hogy a lényeget, mely a három szerelmet jelentette, elmeséltem, s ha még mindig kíváncsiak arra, mi lesz a vége, ajánlom figyelmükbe a nagyon értékes filmet, mely az anyai önfeláldozásról szól:
2014. október 4.
Kohut Katalin