Kohut Katalin: Macska úrfi

 

 

Feketeség már nem taszít,

meg-megsimogatnám

selymes szőrét macsek úrnak

meg is csókolgatnám.

 

Sárga ór'jás szemeivel

tekinget távolba,

összeszűkült pupillával

egy pontot célozva.

 

Tán ott mozog a kisegér,

vagy a fűszál izeg,

vagy madárka szállt bokorra,

barázda is billeg?

 

Macska úrfin sötét kalap,

cica-lányok őre,

szerenádját annak adja,

ki előtte pőre.

 

Egyiptomi templom hőse

előle bujdoshat,

cicánk édes, bajuszával

zenét antennázhat.

 

Feketeség már kedvencem,

macskadalt szeretem,

tenor muzsikája leszen

a macska-szerelem.

 

2014. június 9.