Kohut Katalin: Macska úrfi
Feketeség már nem taszít,
meg-megsimogatnám
selymes szőrét macsek úrnak
meg is csókolgatnám.
Sárga ór'jás szemeivel
tekinget távolba,
összeszűkült pupillával
egy pontot célozva.
Tán ott mozog a kisegér,
vagy a fűszál izeg,
vagy madárka szállt bokorra,
barázda is billeg?
Macska úrfin sötét kalap,
cica-lányok őre,
szerenádját annak adja,
ki előtte pőre.
Egyiptomi templom hőse
előle bujdoshat,
cicánk édes, bajuszával
zenét antennázhat.
Feketeség már kedvencem,
macskadalt szeretem,
tenor muzsikája leszen
a macska-szerelem.
2014. június 9.
Címkék:
feketeség | macska | szerelem | gyerekvers