Az idő segít, drága barátom,
szívem örökké őrzi a neved,
a távollét is csend, s már belátom,
megvontad régen segítő kezed.
A nyári zápor lassan józanít,
sorvadok, eltemet az igazság,
egyetlen gyönyöröm te voltál itt,
varázslóm, hősöm, földi valóság!
Hogy mennyire sajgott a gondolat,
elválaszt tőled mindenik babér,
méltatlan tűrtem, róttam sorokat,
szerelmem hozzád mindig visszatér.
A takaróm lett szürke, buja köd,
remélem, szeretettel áttöröd.
2015. június 24.