Kohut Katalin: Levél barátnémnak

Aranyhomokként szállnak a gyorsan pergő csodás évek,

s Te drága szerelmem, barátném a parton sütkérezel,

örök-nyaralásod alatt szemed napernyődre réved,

nap-oltalmaddal már mennyei biztonságot élvezel.

Pontosabban Tiéd is e pazar pompája az égnek,

szeplőt sem hagy rajtad a végtelen és lassú öregség,

három szóból az életnyi bölcsességeid regélnek:

a születés, majd igaz szerelem után az egyezség,

mikor hétköznapi szürke unottság is utolérhet.

A szenvedés ilyenkor már pillanat alatt elillan,

most csak a szép emlékek sora és boldogság cserélhet

eszméiddel kézcsókot, s mint éles törvény mind bevillan,

akár a száraz villám tudásnak égboltnyi igaza

szikrázik szép elmédben a szelíd bölcsességnek kútja.

Remélem, egyszer majd együtt, s úgy indulunk végleg haza -

kijárt ismerősként üdvözöl az élet minden útja.

A nyergében egyenesen ültél, gerinced a jellem,

szívedet nyitott élet-könyvként a jövendőnek tárod,

csonkja egyetlen bájos, de múló kincs talán: a kellem.

Vénülőn is örök-ifjan szeretlek: a hű barátod.

2014. november 8.