Kohut Katalin: Korall zátony

 

 

Hurrá, tombol a nyár a tengeren!

Kagylókat gyűjtök és reménykedem,

a delfineket is megleshetem,

tengerláncot alkot a végtelen.

 

Amerre nézek, mélység, s sír-gödör,

bíborfelhő integet szemembe,

kéksége beleszövi a vízbe,

mit tenger látás elől elpöröl.

 

Lepillantok a víznek medrébe:

mennyi víz-lény, szivárvány, s aranyhal,

megszőkül szépségben vad sellőhaj,

ámulva nézek vízlány szemébe.

 

Megfeneklem korall zátonyon,

feltöltötte az ősi hordalék,

csónakom, s engem meglepett a lék,

tenger vízét boldogan gázolom.

 

2014. augusztus 4.