Kohut Katalin: Korall zátony
Hurrá, tombol a nyár a tengeren!
Kagylókat gyűjtök és reménykedem,
a delfineket is megleshetem,
tengerláncot alkot a végtelen.
Amerre nézek, mélység, s sír-gödör,
bíborfelhő integet szemembe,
kéksége beleszövi a vízbe,
mit tenger látás elől elpöröl.
Lepillantok a víznek medrébe:
mennyi víz-lény, szivárvány, s aranyhal,
megszőkül szépségben vad sellőhaj,
ámulva nézek vízlány szemébe.
Megfeneklem korall zátonyon,
feltöltötte az ősi hordalék,
csónakom, s engem meglepett a lék,
tenger vízét boldogan gázolom.
2014. augusztus 4.