Kohut Katalin: Könnyek asszonya

 

 

 

 

megérintett a fagy csontos keze

tetszhalotti álom

gyermekeim fagyos kristályok

könnyeim adták új ruhám

várakozom

jó ez a csend, a némaság

 

egykor zöldellő levelek

énekes pacsirták ékítettek

életerőm volt a boldogság

lelkem szárnyalt

karjaimmal öleltem

ifjút és aggot

 

jégcsap törzsem alatt

pihen a teremtés

vajúdik majd a tavasz

megtöri a halált új bimbócska

feltámadom, jégkönnyeim

szemeimből ereket nyitnak

 

ne zavard nyugalmam

vándor

fehérségem csupán

szépségem ígérete

 

2016. november 14.