Kohut Katalin: Könnyek asszonya
megérintett a fagy csontos keze
tetszhalotti álom
gyermekeim fagyos kristályok
könnyeim adták új ruhám
várakozom
jó ez a csend, a némaság
egykor zöldellő levelek
énekes pacsirták ékítettek
életerőm volt a boldogság
lelkem szárnyalt
karjaimmal öleltem
ifjút és aggot
jégcsap törzsem alatt
pihen a teremtés
vajúdik majd a tavasz
megtöri a halált új bimbócska
feltámadom, jégkönnyeim
szemeimből ereket nyitnak
ne zavard nyugalmam
vándor
fehérségem csupán
szépségem ígérete
2016. november 14.