Kohut Katalin: Könnycsepp világ
Egy hatalmas könnycsepp a világ,
s ott ülök a közepén egyedül,
senki sem érzi, érti szenvedő életem,
már a mindenséget sem ölelem.
A zöld dombok képekről integetnek,
a patak csörgedező hangját csak képzelem.
Fekszem holtig tartó fogságomban,
egyre türelmetlenebb zakatoló szívem.
Ki érti ezt? Ki és hol döntött felőlem?
Már nem szégyenkezem,
átnyújtottam a szégyen pírját
azon szívekre, kik megterheltek engem.
Könnycsepp világom cseppekben
öntözi a sötétséget.
2015. június 29.