Kohut Katalin: Kokas Kata (ballada)

 

 

Kokas Kata volt ám igazi tehetség,

mellette lemaradt a fals hang, a restség,

nem csak szorgalmas volt, szelíd házias lány,

hangja olyan égi, maga lett a talány.

 

Róka Kázmér látta Kata nagy szépségét,

meghallotta hangja szelíd reménységét,

szerelmes lett szívből, udvarolni készült,

a boszorkány lánya erre már megkékült.

 

Irigyelte Katát rozsda hangja miatt,

vajákolt, varázsolt sötét erdő alatt.

Varangy Ildi csúf folt, mint a boszorkányok,

hosszú orra vasorr, olyan, mint az átok.

 

Népdalversenyt rendez a kisváros népe,

várják Kokas Katát, vajon benevez-e.

Indul a versenyen a varangyos csúfság,

Róka Kázmér kegyét elnyerni boldogság.

 

Kata színpadra megy előadni dalát,

torkába reked hang, ilyet senki sem lát.

Megitta a levét a csúf boszorkánynak,

így esett, hogy hangja odalett a lánynak.

 

Összeesett szépség városka színpadán,

Róka Kázmér szíve megszakad talán.

Így esett, a versenyt Varangy Ildi nyerte,

énekes lány szívét a halál elvette.

 

 

2014. augusztus 3.