Kohut Katalin: Kokas Kata (ballada)
Kokas Kata volt ám igazi tehetség,
mellette lemaradt a fals hang, a restség,
nem csak szorgalmas volt, szelíd házias lány,
hangja olyan égi, maga lett a talány.
Róka Kázmér látta Kata nagy szépségét,
meghallotta hangja szelíd reménységét,
szerelmes lett szívből, udvarolni készült,
a boszorkány lánya erre már megkékült.
Irigyelte Katát rozsda hangja miatt,
vajákolt, varázsolt sötét erdő alatt.
Varangy Ildi csúf folt, mint a boszorkányok,
hosszú orra vasorr, olyan, mint az átok.
Népdalversenyt rendez a kisváros népe,
várják Kokas Katát, vajon benevez-e.
Indul a versenyen a varangyos csúfság,
Róka Kázmér kegyét elnyerni boldogság.
Kata színpadra megy előadni dalát,
torkába reked hang, ilyet senki sem lát.
Megitta a levét a csúf boszorkánynak,
így esett, hogy hangja odalett a lánynak.
Összeesett szépség városka színpadán,
Róka Kázmér szíve megszakad talán.
Így esett, a versenyt Varangy Ildi nyerte,
énekes lány szívét a halál elvette.
2014. augusztus 3.
Címkék:
Kokas Kata | Varangy Ildi | népdalfesztivál | Róka Kázmér | verseny | halál | ballada | vers