Kohut Katalin: Kikeleti vágy
Nappal is sötét ül a tájon,
szürke köd cizellál barátom,
vágyarád, emléked a rózsa,
rozsdállik, igazság zászlósa.
Azt súgja, nyirkos ősz elejtett,
gondolat megdermedt, elernyedt,
megfagy a szívem is, jő a tél,
andante altatót fúj a szél.
Halálom napja tán közeleg,
mióta senkit sem követek.
Várom az érzések tavaszát,
kikelet lesz-e majd, s hű barát.
2015. október 16.