Kohut Katalin: Kikeleti vágy

 

 

Nappal is sötét ül a tájon,

szürke köd cizellál barátom,

vágyarád, emléked a rózsa,

rozsdállik, igazság zászlósa.

 

Azt súgja, nyirkos ősz elejtett,

gondolat megdermedt, elernyedt,

megfagy a szívem is, jő a tél,

andante altatót fúj a szél.

 

Halálom napja tán közeleg,

mióta senkit sem követek.

Várom az érzések tavaszát,

kikelet lesz-e majd, s hű barát.

 

2015. október 16.