Kohut Katalin: Kiárult szív (szonett)

 

 

Bomladozik a vastrágya illata,

elméletek részegülten kering'nek,

megdermedten, rájuk bámulva nézek,

történelmet írtak bús évek óta?

 

Megcsendül harang és mulatós nóta,

tapsvihar arat, sorsmorzsákat szednek,

Benned a múlt dalai ünnepelnek,

nincs itt kegyelem, bérük a fejkvóta.

 

Fellebbentem a függönyét a tornak:

hajótöröttek felém araszolnak,

erjed a rothadás-szag levegőtlen,

 

s míg tolong'nak sorban a nézőtérre,

s senki sem gondol a tisztes jövőre,

kiárulva az emberi szív vétlen.

 

2013. október 21.