- Béééla! Mit szólnál hozzá, ha eladnánk a lakást és vennénk egy családi házat?
- Ez most hogy jutott az eszedbe, Vilma?
- Tudod, kaptam ma a munkahelyemen Kristonnétól egy kiló nagy szemű, korai, édes cseresznyét és Örsinétől pedig egy csokor liliomot...
- És?! Dolgozni szeretnél harmadik műszakban?
- Nem, ki szeretnék ülni a zöld pázsitomban gyönyörködve a fehér kerti bútoromra, amit kinéztem ebből a katalógusból napernyővel, jeges limonádét inni és könyvet olvasni...
- Ne ábrándozz Vilma! Elárulnád ki fogja a gyepet nyírni? Nagy beruházás az anyagilag is, kell venni jó minőségű fűmagot, felásni az udvart előtte és szükség van fűnyíró gépre is.
- Te Bélám, az nem sok idő, míg két hetente lenyírod a füvet, annyi mozgásra szükség van. Egyébként is csak az udvar elejét akarom füvesíteni, a hátsó részen a kert lenne. Nézd, megrajzoltam álmaim házát és hozzá az udvari részeket a beültetendő növényekkel!
- Mutasd! Benned egy kertépítő és építész rejtőzködik, kár, hogy nem tanultad egyiket sem! Szóval emeletes nagy fehér ház, fenn a hálószobák tusolóval, vendégszobák és TV szoba, meg a könyvtár...
- Igen, lenn pedig a hall, a konyha, éléskamra, mosókonyha, gőzbabával ellátva, hátul a garázs....
- De hiszen ez kész vagyon!
- Majd veszünk fel hitelt az egyik banktól, életünk végéig ráérünk törleszteni. Naaa, Bélám, csak egyszer élünk! Miért ne élnénk úgy, mint a paradicsomban. El is neveztem a házamat a telekkel Édennek.
- Igen, paradicsom, amihez szükség lenne egy kertészre is...
- Nem, majd magunk ültetünk mindent, megtermeljük a zöldségeket, gyümölcsöket, mint a bio gazdálkodók.
- Tudod Vilmán, mérnök kollégám mesélte a múltkor, hogy a szilvafáját ellepték a levéltetvek. Hiába is lenne bármilyen védekezés, vándorolnak egyik telekről a másikra.
- Az én telkem mellett közvetlenül nem lenne szomszéd. Különben is a telek határokat végig ültetem majd orgona sövénnyel, ne lásson be senki. Elől a kovácsoltvas kerítés elé az utcai részhez nemesített rózsákat terveztem, meg sziklakertet pampafűvel. A konyhai ablak alá mennének a bazsarózsák, pünkösdi rózsák, de oleander, orchidea, liliom, török szegfű, vadrózsa, labdarózsa, krizantém, margaréta, őszirózsa, tátika és még felsorolhatatlan virágköltemény ékesítené a ház első udvarát.
- Jó, Vilma, álmodozz!
- A két udvari részt szőlőlugassal fognám össze, csemege és szőlőskertek királynője lenne a tervem és mögé óriási földieper. Már kinéztem a katalógusból az iker alma és körtefákat, nagy szemű cseresznyét, meggyet, szilvát, őszibarackot, kajszibarackot, birsalmát, tujákat az első udvarba, telizöld fagyalokat, zöldeskék hamis ciprusokat...
- Ki metszené a gyümölcsfákat, drága Vilma? Talán én? És ki fogja őket szüretelni majd, meg hová pakolod a rengeteg gyümölcsöt? Negyedik műszak! A lekvár és befőtt raktározás!
- Örömmel fogom tevékenykedni a saját udvaromban, saját éléskamrámban, megpakolni a gyerekek táskáit értékes vitaminokkal!
- Ki fog permetezni, Vilma? Az is rám hárul majd?
- Bélám, ne légy ünneprontó! Mennyiből tart nagy esőzések után lepermetezni a gyümölcsfákat, szőlőt. Tudod, csak oltott mésszel és rézgáliccal, ahogyan anyukától tanultuk! Csak a hernyók ne jöjjenek a bokrokra, mert köszmétét, ribizlit is szeretnék, meg málnát, somot... Meg óriás tököket, dinnyét, fekete retket, mindenféle zöldséget....
- Vilma, te rózsaszínben látod a valóságot! Tudod, mennyi behajlott hátú öregasszony jött már hozzám, bár erős egészséggel és immunrendszerrel, de meggörbült a gerincük. Tudod mitől, Vilma? A gyomlálástól, hajladoztak egész nap az udvarukban, végül már ki sem tudtak egyenesedni. Ez már egy ötödik műszak!
- Nem értelek Bélám, nem tudsz lelkesedni! Jogunk van élvezni a napsütést és a forrásvizet, mert az udvaromban saját kút is lesz majd. Annyira rövid az élet, miért ne élnénk úgy, mint az első emberpár a paradicsomban?
- Éppen erről van szó, drága Vilma! Ádám és Éva nem dolgozott, csak élvezte, amit az Istenük létrehozott. Legalábbis erről semmiféle feljegyzés nincsen, mármint, hogy ki művelte az édent. Te a nap huszonnégy óráját munkával akarod eltölteni, Vilma! Úgy fogsz járni, mint egyik páciensem, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy mindent tökéletesen elrendezzen a ház körül. Három kerti bútor állt az udvarán a szép zöld gyepen, de egyszer sem volt ideje arra, hogy kiüljön napozni, vagy könyvet olvasni.
- Gondolj csak bele, nem kellene pénzt költenünk boltra, legfeljebb kenyérre, meg húsra....
- Belegondoltam! Nem is tellene gyümölcsre, mert a ház törlesztő részletei és fűtése elvinné a havi bevételünket.
- Mindig lesz annyi pénzünk, hogy megfizessünk pár diákot, akik segítenek a fűnyírásban, kertészkedésben. A lehulló gyümölcsből és a falevelekből pedig komposzt készítenénk a gyümölcsfák alá trágyának. Ha telket vennénk, ugyanennyi munkával járna és csak ritkán láthatnánk! Kérlek, Béla, gondolkozz el rajta, hogy ne panelbe zárva töltsük egyetlen életünket!
- Az igaz, hogy utoljára tavaly nyáron láttuk a csillagokat, amikor kettesben sétáltunk Párizs utcáin kéz a kézben...
- Látod, Bélám, kiülhetnénk minden este a kertbe, mikor feljön a hold és úgy élnénk, mint ifjú házas korunkban!
- Meggyőztél, Vilma! Holnap nekilátunk megkeresni a nagy fehér házadat. De még felteszem sokszor neked a kérdést, hogy kertészkedjünk?!
2015. június 8.