Ugye, fáj a magány? - sokszor kérdeztem
magamtól, míg epekedve várt szívem,
nagybetűs, igaz szerelemben hittem,
miközben az embereket kerültem.
Álmatlanul forgolódtam, s reméltem,
barátra lelek, de mást súgott eszem:
míg önbizalmad inog nincs szerelem.
Talán megtudják,hogy én is itt éltem.
Utolsó kívánságom csak az lehet,
kísérjék könnyek tovább az életet,
könnyzáportól tisztul a tüskés lélek,
a magányról is rég elfeledkeztem,
bensőmtől naponta csak egyet kértem:
Írjam meg szenvedésem, mitől félek.
2012. május 20.