- Béééla! Olyan lelkiismeret furdalásom van!
- Mi történt, drága Vilma?
- Mentem az utcán, jött velem szemben egy fiatal nő, egyik szemén hatalmas kék folttal és megszólított engem. Kenyérre kért kétszáz forintot. Nem volt nálam aprópénz és nemet mondtam neki. Aztán láttam, hogy így járt másokkal is.
- Nem tudsz jóllakatni minden éhezőt, drága Vilma!
- Megmondhattam volna, hogy menjünk el a legközelebbi üzletig, veszek neki kenyeret, de ez később jutott az eszembe.
- Ezért is óvatos mindenki, mert nem tudni, mire fordítják a pénzt.
- Erről a nőről Magdika jutott az eszembe, amikor láttam, hogy valaki bántalmazta. Egyszer ment a boltba reggeliért, míg a gyerekei aludtak, s mikor fizetni akart, döbbenten fedezte fel, hogy üres a pénztárcája. Még a kenyér és tej árát is elitta a férje, kifosztotta őket.
- Borzalmas! A bitangok uralkodnak és sárba tapossák az ártatlanokat.
- Amikor meg a rendszerváltás után munkanélkülire küldték, nem volt három hónapig egy fillér bevétele sem, a gyerekek éhen jártak iskolába. Magdika minden követ megmozgatott, de senki sem nyújtott a sötét városban segítséget, még a saját anyja is kölcsön adott neki látogatásakor száz forintot.
- Ez a város vezetőségének és a mindenkori politikusoknak a terhe, mert ha egyetlen anyát szándékosan nyomorba döntenek, az büntetlenül nem maradhatna elméletben és emberiség törvényei szerint.
- Én a polgármestert olyannak képzelem el, amilyen Jean Valjain volt, igaz és hatalmas embernek.
- Így van, drága Vilma, a polgármester felelős mindazért, ami a városában történik és ha nem tetszik neki valami, ezt szóvá kell tennie.
- Őszintén tilos beszélni még mindig, a nyíltság nem kenyere a mindenkori hatalomnak.
- Pedig látványosan megtartják mostanában a kenyér ünnepét, sőt meg is szentelik. A kenyér minden politikai időben a szimbóluma a létfenntartásnak és a léleknek. Valamikor a kenyérkeresők csak férfiak lehettek, munkájuk mindig robotolás volt, szellemi és fizikai síkon.
- Ezzel szemben Bélám a mostani ellentétet, a háromfelé szakadt társadalmat a kenyér milyensége mutatja meg. Az élősködőknek van mit aprítani a tejbe, a tiszta szívű emberek meg nyomorognak. Milyen a lelki kenyér?
- A lélek kenyere olyan, mint amit a kenyér ünnepe szimbolizál. Akinek vallomás az élete, annyira jóságos minden tette és beszédje, kincset rejt a két keze, annyira szorgalmas, akikek nemes minden tulajdonsága, az rendelkezik lelki kenyérrel, mellyel jóllakatja azokat, akiknek szükségük van támogatásra, jó szóra.
- Értem, Bélám! De már találkoztam olyan esettel, amikor valakinek kimondottan fizikai kenyérre volt szüksége, a lelkét csak az embersége biztosítása után lehetett elérni.
- Így van, drága Vilma! Mindkét kenyérre egyaránt szükség van ahhoz, hogy az ember méltósága és becsülete szerint élje napjait.
De ha a fizikai kenyérről beszélünk, mindig hozzágondoljuk a többi létfenntartáshoz szükséges élelmiszert: vajat, tejet, egészséges cukrot, zöldségeket, gyümölcsöket, halat. Így kellene étkezni, bármilyen helyzetben, bárhol élnek.
- Igen, Bélám, ugyanígy van a lelki kenyérnél is, hozzátartoznak a nemes tulajdonságok a harmónia fenntartásához.
- Csakis a kettő egyensúlyából jön létre az egészséges élet, csak akkor válik szabaddá és örömtelivé a földi lét. A politikának soha nem volt érdeke, hogy a rabszolgákat felszabadítsák. Látványos cirkuszokat rendeznek, melyet ünnepel a saját tömegük.
- Pedig a tömegtől veszélyesebb soha nem létezett. Minden értéktelen, ami az ő igényüket kielégíti és fertelmes. A tömeg arra való, hogy megbotránkoztassa a jóérzésű embereket. A tömeg jellemzője, hogy mindig a hatalomra kerülő erőket támogatja, de arra is alkalmas, hogy tüntetéseket, ellentéteket szítson.
- A tömeg arctalan és sötét. Jaj annak az országnak, ahol a tömeg hatalomra kerül! A játék része volt valamennyi történelmi idő és kor ismétlése a berendezett szereplőkkel. Minden időnek legfontosabb szimbóluma volt a kenyér, melynek ára mutatja a jólétet, vagy esetleges inflációt. Tudni kell, hogy az ilyen politikai csatározásokból mindig a bűnözők kerülnek ki győztesen, ők aratják le a babérokat, mint bármelyik háborúban.
- Ez is háború, csak titkosan történik régóta. A lelki kenyér meg egyenesen tiltva volt, az embereket egyszerűen tönkre tették. Már nagyon régi múltja van náluk annak a küzdelemnek, melyet folytatnak, hogy minél tisztább valaki, annál jobban ki van téve a csapásoknak.
- Nem lehet megbocsájtani nekik, mert nagyon jól tudják, mit cselekedtek. Olyat akartak kottázni az égre vérrel, melyet többé nem mos le senki sem.
- Aki egyetlen embert is szándékosan nyomorba dönt, elveszi fizikai és lelki kenyerét, azt még a pokol angyalai is megkövezik.
2016. július 25.