Kohut Katalin: Kék rapszódia (1945)

 
 
Fekete-fehér magyarul beszélő amerikai zenés dráma – 134 perces
 
rendező: Irving Rapper
író: Sonya Levien
forgatókönyvíró: Howard Koch, Elliot Paul, Clifford Odets
zeneszerző: Max Steiner
operatőr: Ernest Haller, Merritt B. Gerstad, Sol Polito
vágó: Folmar Blangsted
 
szereplő(k): 
Robert Alda (George Gershwin)
Joan Leslie (Julie Adams)
Alexis Smith (Christine Gilbert)
Charles Coburn (Max Dreyfus)
Julie Bishop (Lee Gershwin) 
 
Egyik legnagyobb zeneszerzője a „modern” muzsikának new yorki születéssel George Gershwin, életéről szól a Kék rapszódia, melyhez rövid ismertetőt nyújtok Önöknek.
 
 A kisfiú Gerswin csodálatosan zongorázik, de majdnem mindig ugyanazt. Gerswin a családjától pianinót kap. Az édesanya közli, hogy a zenére szükség van, mert a zongora a háznál a kulturáltság helye.  A kisfiú hamar megtanul zongorázni, egyik tanára közli vele, hogy ne akarja kijavítani a klasszikusokat.
 
. A fiatal Gerswin egyik nap üzenetet kap, hogy felvették dolgozni beugró zongoristának a színházba Chico helyett. A bohócnak öltözött színész megszégyeníti azzal, hogy ő nem is zongorista, csak zsonglőr. Gerswin ott hagyja őket.
A professzorral közli, hogy a koncert számára csak ugródeszka a komponáláshoz. Mindenki zeneszerzője szeretne lenni. Klasszikusokat engedi a professzor játszani, semmi szentségtörés (átjavítás) utasítással.
 
Gerswin rájön arra, hogy a népnek másféle muzsikára van szüksége. Gerswin bemutatja egyik szerzeményét, amire steppelni is lehet, viszont a zeneszámot nem hajlandók kiadni.
Öt számot írt addig, de egyiket sem adták ki. 
Egy énekes jelölt szép lány keresi fel a kiadót, kottát keres dallal az aznapi bemutatójához. Gerswin bemutatja neki saját dalát, betanítja neki. Egy nagyon lendületes, szép dal, amit a leány hamar megtanul, viszont a kiadó a saját száma játszása miatt elbocsájtja. Julie Adams sajnálkozik az elbocsájtás miatt, de Gerswin közli, hogy családja tizenhatszor költözött, őt ne sajnálja.
 
Az anya szerint a zene csak kedvtelésnek jó, megélhetéshez nem. Gerswin már hetek óta állást keres, ezért az anya szerint megfelelő szakmát kellene tanulnia.
A fiú közli, hogy a zene számára mindennél többet jelent. 
 
Elviszi  egy kiadó zeneszerzőnek az egyik dalát, aki a félhangokra hívja fel a figyelmét. Két éves szerződést kap heti harmincöt dollárral azért, hogy dalokat írjon. 
A munkaadó barátjának megtetszik a fiú játéka, kéri, hogy küldje át hozzá, mérföldekre kitapossa az útját. Találkozik ismét Julievel, aki éppen kórusban énekel.  Gerswin dalainak hatalmas sikere van, mindenki gratulál neki. Már lemezeken adják ki a dalait, a közönség kedveli. 
A professzor megkérdezi tőle, hogy vajon a legjobbat adja-e, ami a képességeiből telik?
Példát hozott fel neki Wagnerről, aki elrejtőzött ebéd szünetben, míg a többiek ebédeltek. Beethovannak nem az volt a kérdés, hogy sláger lesz-e, hanem ez az út, amin járnia kell. A fiú szerint a pénzre azért van szüksége, hogy megírhassa azokat, amiket szeretne, bizalmat kér a professzortól. Nagy reményeket fűz Gerswinhez, tudja, hogy a bárány és a farkas ellentmondása lakozik a fiúban, idealista és materialista egyszerre, ez szólal meg nála zenében.
 
Julienek ír számot a fiú, aki a revüben főszereplővé válik. A kritika meg sem említi a bemutatót, Gerswin elkeseredik, de rájön, hogy egyedül a lány volt jó a zenében. A lány szerint Gerswin tanította meg énekelni, neki köszönheti az első szerepét is. A fiú mindent meg akar tanulni a zenéről, ehhez sok idő kell még, hat hónapot elvesztegelt egy bukásra, a revüre. 
A lány félti a leghosszabb életvonallal rendelkező fiút. 
 
Felkeresi egy revü igazgató a legragyogóbb díszletekkel, leggyönyörűbb lányokkal, felkéri zeneszerzőnek.  Hatalmas sikerei lesznek, természetesen Julie a főszereplő. 
 
Bluest ír Gerswin, de nem tetszésre lel. Zenekarral hallgatják meg, majd előadják, akár egy zenés színdarabot. Az első olyan darab, melynek a végén a főszereplő meghal, de a felettesek szerint nem revübe való. A professzor szerint a közönség nem értette meg a bluest, pedig többet ér mindennél. 
 
Gerswin jazz koncertet tervez, melyre komoly tételeket ír, rapszódia bluest tervez.
 
A családban minden testvér tehetséges, dalszövegeket, verseket írnak.
 
A professzor szerint Gerswin igazi amerikai népzenét fog írni, nem afféle könnyű dalocskákat. Összevitatkozik a fiú szerződtetőjével.
 
Gerswin télen, a legnagyobb hidegben hírességek előtt bemutatja a Kék rapszódiáját, mely mai napig egyik legjelentősebb művének számít, erről kapta ez a film is a címét.
Tizennégy és fél perces nagyon jelentős mű született, mely hatalmas sikert aratott. Frank professzor nem tudott betegsége miatt a koncertre elmenni, de hallgatta az ágyból a zenét. Gerswin megalkotta az új amerikai zenét, ahogyan a professzor gondolta.
 
Hogyan alakul a sorsa Gerswinnek a továbbiakban? Mi lesz Julievel? Továbbiakat megtudhatják, ha megnézik ezt a több, mint két órás filmet, melyet itt tekinthetnek meg:
 
 
2014. június 25.