Búcsúztál az örök-élettől
Mécs nevű fáklyavivő harcos,
tudván, kijelölt, s járt utadat
premontrei papi múltadat
a század már nem minősíti
új humanista csendes szónok.
Megszeretni rejtett szíveket,
mint anya imádja gyermekét,
lépkedni letűnt idők nyomán,
apostoli hit, s cselekedet.
Híven élted rótt szerepedet,
láthatod, imád beteljesült.
Csodáltad a Napot, s Nyarat,
fényhozóként túlélni Időt,
mécset gyújtani egykornak,
győzni értelmet és érveket
történelem ismétlésével,
múzsáddal szárnyalva tova.
A Nap barnít, az álom becsap,
sötét az éj, langy keleti szél
megtartotta híred, s hitedet,
sápadt falevél susog a fán,
s kék és fehér felhős ég jelzi
a Fényed szívekbe költözött.
2014. október 27.
Mécs László Fényt hagyni magunk után verse nyomán