De jó is lenne egyszer hófehér karácsonykor,
ha egy patyolat házikóban élne a jobb kor,
hol a szomszédokat összefogná a szeretet,
míg kinn a fagyban jéggé dermed a friss lehelet!
Mindenki aludná szépen megérdemelt álmát,
a biztonság, áhítat fogná a csend két szárnyát
és a mindenség szíve egy akkordot zenélne,
a szívben öröm és az egész világ megférne.
A megtört lényem erősítené a bizalom,
családom erős bástyája lenne az etalon,
s lenne egyetlen hűséges, igazi barátom,
aki valóságos ember és többé nem álom.
Csalódásom többé nem vetül, mint sötét árnyék,
jó barátommal mindig csak csodálattal bánnék.
Igazi karácsonyom talán egyszer beköszön
és akkor felkiáltok: végre, végre, köszönöm!
2014. december 15.