- Béééla! Tudtad, hogy a Karácsony az összetartozás ünnepe?
- Miből gondolod, drága Vilma? Én eddig úgy tudtam, hogy a családé kimondottan.
- A felcsecsázott fenyőfa díszei jelentik a múltat és a jövőt, az emberiség közötti békességet.
- Ebből is játék lett a médiánál, egykori fenyő ünnepével kezdtek az Istennel, hóemberrel, gyémántokkal. A csúcs a fenyőfa tetején gót volt, a gömbölyű díszek, mint aranygömbök rég áhított békességet jelképezték, a csokidíszek autóval, gombával, szívvel, s különféle figurával, köztük az üregesekkel a világ kezdetének csoki népét jelentették. Úgy kerültek rá a díszek, ahogyan megszüntették őket, mint az almát, Ember tragédiája berendezése kezdetén, a diót mókussal, Íriszt a fenyő ünneppel...
- Honnan tudod, Bélám, hogy az aranygömbök békességet jelentenek?
- Olvastam Magdikánál. „Régóta siklik felettetek, néha kigyúl benne a parázs, néha fénnyé válik, máskor dermedt óriás. Rég áhított aranygömbünk elrepül a széllel, sodorja egy másvilágba, dacolva a téllel. Visszahívnám, fényjelre visszajön, de kevés a remete csöndje. Sok-sok ember kéne, hatalmas fényözön és visszaszáll a léggömb a Földre.”
- Nagyon szép vers, valóban ezt jelentheti az aranykor. A figurákból az is kiderül, hogy nagyon régen is volt már autó, s mi mindig elölről kezdjük a Föld történelmét komfort nélküli nyomorral.
- Már Íriszt is elfelejtették, mint a szeretet királynőjét. Így írta meg Magdika: „Karácsonyi aranyestet ragyogtatja szeretetnek óriássá nőtt fája, meghitt arcunk néz fel rája. Áhítattal ver a szív is, csengőszólót adja Írisz lágyan bongó, halk zenéje, csillagzásunk lelkünk fénye.”
- Az alma milyen szimbólum lehet?
- Az Édené, ahol Japán egykori területen boldogságban éltek Ádám és Éva népei a kígyóval és szerákarokkal. Nem tiltott tudást, fekete mágiát jelentett még akkor, mint ahogyan megírták a Bibliában a karmával, mint állandó ismétlésével a történelemnek. A kígyó szimbólum rákerült rá a karácsonyfára az ezüst és arany fényfüzérként. Énekeltek szabadon és boldogan, zúgott, mint a tenger a béke kara.
- És a gót csúcs minek a szimbóluma lehetett, Bélám?
- A nácié, énekes medve volt. Piri kötél és különféle játékok létrehozója volt, a gyerekeknek állandóan kedveben járt. Így kerültek a fenyőfa alá a játékok, kislányoknak babák, könyvek, fiúknak motor, autó, kreatív tárgyak.
- Nagyon szeretem a régi karácsonyfát, Bélám! Jó lehetett abban a világban élni!
- A világon mindenütt négy évszak volt akkor, amit vetített a Mikulás diafilmen a hóembernek.
- A dió így lett szent fa négy részecskéből, Karácsony gyümölcse, mint a füge, datolya és földimogyoró. Mókusok játszottak az erdőben, békességben.
- Akkor Bélám a régi regéket feldolgozták és betették a közös leplezésbe, mint fehér lovas lírai karám énekeseinek Krisztusi eljövetelének jóslatával. Így jöttek létre folyamatosan a lírai karámok, akik teremtettek.
- Pontosan, atlantiszi aranykor Bibliája lett, mely alapján megteremtették a világ csapásait, s mindig kezdték elölről ébredő játszótérrel a sötétséggel, halál népekkel.
- Szép is a Karácsony, szerelem és boldogság tölti el a szívet. Ilyenkor az ember sugározza a világra a szeretetét, csodálva egymásban a szépséget, a kedvességet, szorgalmat, emberséget.
- Igen, Írisz szeretet ünnepe szolgálja az embereket fenyőzöld szemével őrködve felettük. Övé a csengő a tiszta búgó hangja szimbólumaként, Bélám a legenda szerint.
- Igen, akkor amikor háborítatlanul éltek egymás mellett a földlakók, szemük írisze tükrözte a tökéletes egészséget.
- Akkor valóban a Karácsony az összetartozás ünnepe, egy hatalmas emberi közösségé.
- Csak az a baj, drága Vilma, hogy megáldozták az embereket a Sátán népei, megölték őket, felvéve a neveiket. Páran maradtak. Íme az embert játszottak egy Írisz-szemű kislánnyal, elhordoztatva vele a világ bűneit, saját sorsukat.
- Gyászos Karácsony van, a népek ünnepelnek, de az ember haldoklik, kényszerítve olyan dolgokra, amiket soha nem tett volna meg, mint a mesélése a gyalázatnak. Az embert legyőzték a féktelenek apokalipszisükkel, melyet könyvekben adtak ki. Már nem érték a könyv berendezett szereplőkkel, akik mentették magukat, nem vállalva szerepüket.
- Új karácsonyi dísz az emberek könnye jégkristállyá fagyva. Még az állatok is betegek lettek, a Jehova kutyái veszélyben vannak, meg a környezet, az élővilág. Nyugalmat és békességet hoztak magukra a csapások.
- Karácsony az emlékezés napja az áldozatokra, a meghittség és békesség relikviájával, az ember boldogságával.
2016. november 14.