Már úgy ünnepelek, mint dukál,
van ennivalóm és szép ruhám,
az igaz szeretet is beköszönt,
kis családom fénybe öltözött,
körülveszi őket emberség csodája,
eltűnőben a sötétség homálya.
De a dac és fájdalom el nem hagy,
várok szüntelen, hitem jéggé fagy,
jön-e segítség, csak reménykedem,
lesz-e a föld egyszer menedékem?
Ember-szeretet hiánya fájón sajog,
pedig a szív tiszta, és mégis vakok.
Elvesztettem az egyetlen szerelmet,
sorsom a hibás, szám nem perelhet.
Minden szerepet egyedül kijártam,
igazságaim a szemek elé tártam.
Vétkesek, cinkosok, és őrjöngenek,
bennük a harangok sem csöngenek.
Elnémult a szó, még nincsen felelet,
a csendért magam nem tagadom meg.
Alleluja Karácsony, szent a neved,
dicsőség, a jóból ember is vehet!
2015. december 22.