Fáj az egyedüllét.
Magányosan ülök O betűmön,
én voltam a kezdet,
de nem én vagyok a vég.
Faképnél hagyva, megalázva,
törölve, ruháimtól megfosztva,
halódva csapások kezében
szeretet után vágyakozom.
Az ünnep meghittségét
tompán érzékelem.
Végeláthatatlan vég,
fojtó közöny...
Jöjj, feledés!
2015. december 4.