„A többi: játék! bolond, noha véres,
vad játék olykor, melyben a szegény,
méla gyermek szédülten, ütlegek közt
ing, míg el nem jő Apja, s kézen fogva
el nem viszi...ing, mint a báb
dülöng
bizonytalan színpadán.”
Babits Mihály: Jobb és bal
Kohut Katalin: Játék
Játék lettem emberként én,
szerepeket mind kijártam,
árnyékok közt árván vártam,
szédülök sötétség mélyén.
Ütlegek, pofonok között
bizonytalan a járásom,
álomvilág – tán meglátom,
bábként állok holtak mögött.
Kicsoda szán meg engemet
e féktelen tor-ünnepen?
Itt vagyok még, reménykedem,
soha nem adom hitemet.
Miért véres, rongyos ruhám?
Játsztok, mindenkié vagyok?
A sötétek itt rég a nagyok,
békejobbot Nektek nyújtám.
Bizakodom, egyszer végre,
játékszerük majd megunják,
s kifelé utat mutatják,
vadonból kijutok fényre.
2014. október 10.