Kohut Katalin: Időn túli élet

 

 

Fénysebességgel utazom a csillagrendszerek között,

egy pillanat alatt eltűnök, majd láthatóvá válok.

Kis térképek a bolygók, s a Föld a Naprendszerben hörög,

áhítja a friss levegőt – én rengeteg erdőt látok.

 

Robotgépem megmutatja ezernyi fényrendszert nekem,

csend ölel és végtelen tér, az Időt átlépni gyönyör,

Ufókkal, régi ellenséges népekkel ismerkedem,

hiába-békekéz, számukra a barátság csak csömör.

 

Űrhajóm visszahoz, elkápráztat a földi valóság:

Niagara-vízesés, nagy tengerek és óceánok,

s mi rég-kor ismeretlenjeinek út-jelző apróság,

nekem titkok, melyeket mutatnak letűnt világok.

 

Megismerni vágyom minden táját szeretett bolygómnak,

kevés ehhez egy emberöltönyi élet, tudom, s hiszem,

felfedezéseimről szólok majd jövő deákoknak,

kalandozásom az űrben szívemben békesség-hitem.

 

2015. január 20.