Kohut Katalin: Időn túli élet
Fénysebességgel utazom a csillagrendszerek között,
egy pillanat alatt eltűnök, majd láthatóvá válok.
Kis térképek a bolygók, s a Föld a Naprendszerben hörög,
áhítja a friss levegőt – én rengeteg erdőt látok.
Robotgépem megmutatja ezernyi fényrendszert nekem,
csend ölel és végtelen tér, az Időt átlépni gyönyör,
Ufókkal, régi ellenséges népekkel ismerkedem,
hiába-békekéz, számukra a barátság csak csömör.
Űrhajóm visszahoz, elkápráztat a földi valóság:
Niagara-vízesés, nagy tengerek és óceánok,
s mi rég-kor ismeretlenjeinek út-jelző apróság,
nekem titkok, melyeket mutatnak letűnt világok.
Megismerni vágyom minden táját szeretett bolygómnak,
kevés ehhez egy emberöltönyi élet, tudom, s hiszem,
felfedezéseimről szólok majd jövő deákoknak,
kalandozásom az űrben szívemben békesség-hitem.
2015. január 20.