- Béééla! Ismét nyugdíj lesz holnap! Felgyorsult az idő?
- Drága Vilma, lehet, hogy csak nekünk tűnik úgy, hogy rohan velünk, tudod, ötven felett már repülnek az évek.
- Igen, a gyerekek még sürgetik, hogy minél hamarabb felnőtté váljanak, aztán belekerülnek a mókuskerékbe, melyből nincsen kiszállás.
- Szívtelen az idő, elveszi a fiatalságot, a szépséget, az éveket.
- Mély nyomot hagy rajtunk, az biztos, az idő, kegyetlen pókszőttesét szövi szüntelen. Kitépkedi a hajszálakat, fogakat is.
- Vagyis ellenség az idő az idő szerinted, drága Vilma?
- Ahogy vesszük. Elméletben a hosszú és szép öregkort is teljes épségben kellene megélni az embereknek.
- Pontosan, legalábbis régen így volt, az emberek agg korukra is szépek maradtak. Az idő gravitációs erő, úgy hat ránk, mint Plútó ereje, a magneticizmus. Az egész világmindenség együtt forog vele, kilépni belőle csak keveseknek sikerült.
- Fogságban tart a tér és az idő, ugye Bélám? De egyszer azt olvastam, hogy kinn, a világűrben lelassul minden. Valamikor a Jupiteren olyan emberek éltek, akiknél egy év hétnek számított, pedig aránylag közel volt a Földhöz...
- Ugyanez volt a helyzet minden bolygón, a művészetekkel foglalkozó Vénusz lakóinál, mint a Mars katonáinál. A káosz költözik szüntelen a vallásaival a Neptunról ide, ez is annyira régi, mint a Föld történelme. Róbert atya volt az, aki a rendet a fekete kereszten hét vörös rózsával terjesztette a világűr utasainak.
- Mégis vannak akiknek az időt sikerült hatalmuk alá vonni. Gondolok itt a fénysebességgel közlekedő űrhajók utasaira.
- Igen, Bélám, egy pillanat alatt eltűnnek, s így kerülnek egyik helyről a másikra. Ők soha nem veszik fel a kapcsolatot a primitív lakosokkal.
- Igen, drága Vilma, a kezdet óta az Uránusz újításait és felfedezéseit ellopkodták idegenek és gonoszak, mindig rosszra használták fel, akár most a sötétség a mágiát.
- Gonosz embereket teremtenek lopott atlantiszi mágiából is, s mindig elölről kezdik a a Világ történelmét, összepakolva a könyvtárát, az alapján hozzák létre az egyre alacsonyabb rendűbb létezőket. Már talán nincs is olyan nép, ahol léteznének a régi élőlények.
- Honnan tudod, drága Vilma? Ez így van sajnos, a harcnak és háborúnak véget vetni így senki sem tud. Csapások.
- Azt is tudom, Bélám, hogy Atlantisz is a lopott fekete mágiától tűnt el, elnyelte a víz a titánok énekét. Azóta alig akad tiszta hang.
- Igen, míg az alvilág ördögei a zeneszerzők, mint a vízi táncsor, addig az áriások már a tömeg igényeket szolgálták, szembesítve őket a jellemtelenségekkel.
- A karakter ábrázolás megörökítette valamennyi kor képviselőit, ami közös volt az elmúlt ezer évben, az az emberség hiánya, melyet valamennyien kerestek.
- Én csak azokat a filmeket, regényeket szeretem, Bélám, melyek példát mutatnak, tanítanak mondanivalójukkal.
- Az ember helyzete a Földön válságosra fordult, megcélozták a méltóságot, az erkölcsöt, a szépséget, így kerültek az aljanép sötét fogaskerekébe, mely felőrli őket idő előtt.
- Az idő, mely őket szolgálta tapasztalatával, bölcsességével, évszakaival haszontalanná vált. Nem ők élvezik régóta a gyönyörűségeket, melyek látványára, hallására ujjong a szív.
- Drága Vilma, a Szaturnusz lakói is bölcsek voltak hajdanában, komorságukat egyedül a kislány ének űzte el. Furcsa elméleteket gyártottak, tőlük származik a szocializmus, melynek eszméit ma is féktelenek képviselik. Szaturnusz ura leszállt a Földre.
- Hogyan kerültek a bolygók lenyomatai az emberek kezébe ujjakkal, a tehetségek dombjaival? Hogyan lehet, hogy a bolygók mai napig hatással vannak a megszületett emberek külsejére?
- A Világ kezdete óta így van, drága Vilma! Régen a bolygók hatalmas erővel sugározták a jellemet, tulajdonságokat, jóvá tették a Földet. A nagy rossznak akkor a Szaturnuszt tekintették búskomor lelkével. A jó bolygó a Jupiter volt, lakosai mindenütt segítettek, iskolákat alapítottak, tanították még az időjárás tudományát is.
- Már értem, hogy a görög istenek hogyan képviselték az alvilág hatalmát. Keresik a régiek az idő kapuját, melyen átléphetnek az örök-jelenbe.
- Így van, ilyenek az óriás szellemei Egyiptomnak. A halhatatlanság az Idő-folyó utasaié. Elvesztették az öröklétet, mikor a gonoszság a féktelenekkel csapásként megszületett. Most ünneplik az ország megszüntetését harminc éve.
- Bélám, úgy felpörgött az idő, mint egy kerék, mely sodorja magával a földlakókat. Villámgyorsan futnak a percek, a pillanatok lényegét megfogni lehetetlen.
- A Föld lerázza magáról a terhet, akár egy óriási életfa, melyet megtámadtak a kártevők. Utána ismét nyugovóra tér, s teljes pompájával szolgálja az emberiséget.
2016. október 17.