Kohut Katalin: Idill (szonett)

 
Várlak nyitott szívvel, drága szerelmem,
Jöjj hamar és ölelésed meggyógyít!
Arcomon pírvirág, ha hangot szólít,
Végzetem már múlt-akolba tereltem.
Szeress úgy, mint kiszáradt kút forrását,
Szemed fénye tükrözi hálás arcom, 
Éjjelente a karjaidban alszom,
Élvezzük együtt a földnek vonzását.
Már nem álmodom, valóság a csoda,
Sorsom virága többé nem golgota,
Közös az utunk férjem és barátom,
Kíséri ünnepünk égboltnyi csillag,
Szabad vagyok, bár a szívemben itt vagy,
Diadal fényünk boldogság-parázson.
 
2015. május 12.