Apa kétszerre szállította el a négy bőrönd ruhát a postára feladni balatoni utazásunk előtt egy héttel.
Elérkezett az utazás napja. Hajnali négy után indult a vonat a budapesti Keleti pályaudvarra. Előre lefoglalt kocsiban ültünk, csak a Spartacus természetjáró csoport tagjai tartózkodhattak ott. A kalauz nem is kért mást, csak a tagsági igazolványt, a jegyek apánál voltak. Nem kellett, csak napi elemózsiáról gondoskodni mindenkinek, senki sem cipekedett.
Jókedvűen utaztunk, énekeltünk. A nagyobb lányok a gyerekek kedvéért húszszor is előlről kezdték a dalt: Balatonnál óh, jaj de jó, fürdik a nyaraló. Minden hullámnál fejre áll és a láb kalimpál. Hollári hollálá, tirija hollálá,huhu, hollálá, tirija hollálá huhu…Annyiszor hangzott el a végén a huhu, ahányszor előlről kezdtük az éneket, közben mutattuk a kezeinkkel, hogyan kalimpál a láb, a huhunál csettinteni kellett ujjainkkal. Mai napig nem megy a csettintés nekem, biztosan a kezeim nem úgy állnak, mint másokéi. Azután szórakoztattam a többieket Kodály népdalokkal, operettekkel, úttörő és kisdobos dalokkal, mint a Zöld békát fogott egy kis úttörő, a combját megfogta, s megette ő, kvák, kvák, kvák,kvák szövegűvel, de elénekeltem Kodálytól a Mocsaras itt ez a tó, a békáknak ez való kezdetű kórusművet.
Egyesek kártyáztak, mások sakkoztak, mindenki friss és üde volt a korán kelés ellenére.
A Keletiben megebédeltünk, majd átmentünk a mozgólépcsős Metron a Déli Pályaudvarra. Onnan indult Balatonfüredre a vonatunk. Már itt délután kicsit lankadtunk, de nótázással továbbra is vidáman telt az utazás ideje. Játszottunk ez a nóta, nóta körbejár, ez a nóta, nóta valakire rátalált is. A Balatont élénken figyeltük, nem győztünk eleget ámulni nagyságán. Sötét lett, mire leszálltunk a vonatról, s még el kellett gyalogoltunk a Kilián sátortáborig, ahol az elkövetkező két hetet töltjük majd. Hamar álomba merült a csapat, hosszú volt az egész napos utazás.
Reggel első utunk a magyar tengerhez vezetett. Megborzongtunk a hideg víz simogató érintésétől, mikor belegázoltunk.
A tábor két oldalára két kaput készítettünk, beosztás készült arról, ki mikor őrködik a tábor biztonsága felett. Szívesen telepedtem le a fürdőruhás, bikinis nagylányok plédjére beszélgetni, érdekeltek nagyon, s arra is kiváncsi voltam, nem terhes-e nekik az őrködés, esetleg nem nehéz munka-e?
Éjjelente apa őrködött egyedül, ő vállalt felelősséget a lányok biztonságáért.
Földváron volt egy üvegből készített étterem, odajártunk ebédelni. Az első napon megláttam egy nagy plakátot, rajta a felirat: Omega koncert. Kértem apát, hogy elmehessek én is a koncertre, de azt felelte, szó sem lehet róla, oda csak nagyok járnak.
Naponta tanultam úszni, de nem tudtam összhangba hozni a karjaimat a lábaimmal, vagy egyiket mozgattam, vagy a másikat. Az asszonyok, lányok matracokon napoztak, fürödtek, vagy velünk labdáztak, tollasoztak.
Minden nap újabb élményt, újabb ismeretséget tartogatott. Az esték meghitten, tábortűz mellett teltek, ahol vacsora után énekeltünk sokáig.
A fiatalok Sokol rádiókon hallgatták a slágereket, s amikor egy csinos lányt megláttak, énekelték neki, hogy Halló, szöszi tündér, a Vénuszt hinném ilyennek…
Anyám szolid kisszoknyás kék fehér pettyekkel ellátott nagyon csinos fürdőruhában volt. Ő hamar ismerkedett. Így tudtam meg azt is, hogy egyik beszélgetőtársa, Ahmed Arábiából jött.
Néha átúsztam a Balatont apa nyakába csimpaszkodva, figyeltem, ahogyan nagy kézlendülettel váltakozó karral evez a vizen, rácsodálkoztam tudományára.
Időnként nagy kört alkottunk a vízben, megfogtuk egymás kezét, s a gyerekek átbuckáztak saját fejükön, megfordultak a vízben, de nem merültek el, mert fogták a nagyok a kezeiket.
Hajóutakra indultunk, elmentünk Tihanyba, Siófokra is. Furcsa érzés a himbálózó hajón utazni, valóban hánykódik a tengeren, de szerencsére nem süllyed sehova.
Sokszor voltam rövid életem alatt a Balatonnál, főleg családi házakban, de sehol sem ért annyi élmény, mint a Kilián táborban, ahol voltak hivatlan látogatók is, mint a szúnyogok, s éjszakára nagyon lehűlt a levegő, több pléddel takaróztunk be.
Kezdetleges nyaralás volt ez összehasonlítva a mai luxus utakkal – olyan időben, amikor nagy volt a szegénység, s mi ennek ellenére minden évben elmondhattuk, hogy Hurrá, nyaralunk!
2012. április 13.