Balatonra megy a vonat,
kattognak a kerekek,
de nehéz ám minden csomag,
postakocsi feledett.
Keletiből átmetrózunk
déli pályaudvarra,
kocsi nélkül hajbókolunk,
nem vágyunk zivatarra.
Törölgetjük homlokunkat,
a hőség már köszöntött,
de nem viszi el az álmunkat,
nyár-valóság özönlött,
mint féktelen kisgyermekek,
örülünk szabadságnak,
hatalmas tó, pompás hegyek
minket is megtalálnak.
Lepakolunk megérkezvén,
szaladunk a hűs vízbe,
megmártózunk megölelvén
világunk örömünkbe'.
A kék nagy tenger végtelen,
csillagos ég ránk köszön,
boldogságunk is szertelen,
imádunk már fény-özön!
2014. május 28.