Hollókővet látogattuk meg egy projekt-pályázat nyerteseként. A több, mint kétórás utat busszal elég kényelmesen tettük meg. Salgótarjánnál kanyarodtunk fel a hollókői útszakaszra. Csodás látvány tárult a szemeink elé, egyik ámulatból a másikba estünk a Cserhát gyönyörűségeit szemlélve.
Egy hatalmas, nagyon tiszta parkolóba érkeztünk. Már messziről látni lehetett a vásáros bódékat, a kifüggesztett különféle kosarakat, kalapokat. Egy tábla jelezte, hogy Hollókő az UNESCO világörökség része. A parkolóból indult a hollókői várhoz egy kis kocsi ötszáz forintért, de ha tíz fő utazik egyszerre, fejenként százasért a várhoz viszi az odalátogatókat.
Mi gyalog indultunk neki, hogy semmit se hagyjunk ki a tájból. Hosszú kavicsos úton mentünk fel egy zöldrétes dombra, melyről végignéztük a pompázatos hegyeket, völgyeket. A legmagasabb részén jártunk a hegynek. Onnan ereszkedtünk alá a vár aljába egy nagyon meredek ösvényen némi diák segítséggel.
A várba belépve elolvastuk a történetét: A Kaskics család egyik leszármazottja, András, aki az ördöggel cimborált, szerelmes lett a szomszéd falu előljárójának szép feleségébe. Elrabolta, s a várba zárta. A hollók elhordták a vár hatalmas köveit, s abból emelték a hollókői várat – ami hihetetlen masszív építési titkait szemlélve -. Hollókő nem véletlenül kapta a hollókról a nevét.
A várkapuban kétszázöt forintért lehet automatán készíteni hollókői váremblémát, vagy pénzérméket. Én is megkaptam a sajátomat, kissé hajlítottan, mert a mechanikája szerint az öt forintos azért szükséges, mert az hajlítja az érmét. Egy kis bódé áll a kapuval szemben, hollókői képeslapokat, emléktárgyakat lehet ott vásárolni.
A hirtelen emelkedő lépcsősoron felmenve jutunk a vár termeihez. A panoptikumban viaszbábu-féleségekből élethű nagyságú szobrokat emeltek, s öltöztettek be korhű ruhákba. A várkiállítás másik teremben került berendezésre, itt megtalálhatóak a várral összefüggő történelmi személyiségek történeti leírása mellett a róluk készült festmények is néhány harci eszközzel együtt.
Az imateremben letérdepeltünk a fazsámolyra, kezeinket a fakönyöklőre helyeztük és elmondtunk egy gyors imát.
Az ország zászlajából kettő került kifeszítésre, minden arra járó ráírja a nevét.
A visszaút a meredek lépcsősorokon nem volt könnyű, télen nem is javasolt a kirándulás. Kifelé a várból szembetűntek a bodzabokrok, s a falu tagjai, akik éppen szüretelték a virágokat. Én is szedtem 30 hatalmas bodzavirág-fejet. Ott annyira tiszta a levegő, hogy minden növény tökéletes, egyetlen beteg fa sem látható.
A faluba hosszú lépcsősor után jutottunk. Macskakövezett nagyon hosszú utcája van Hollókőnek, s minden házban egy-egy árus portékáját kínálják. Meg lehet vásárolni mindent, amire szüksége lehet otthon az embernek, kerámiákat ugyanúgy, mint kézimunkákat, csipkéket. A falubeliek a kapuk előtt ülnek, s ott készítik a turisták előtt a tárgyaikat, előttük horgolnak.
Több múzeum található a hosszú utcában és két híres nagyon régi templom.
A falumúzeumot együtt tekintettük meg, mely régi parasztház jelleggel volt berendezve. Egy tiszta szoba dunyhákkal, párnákkal, cifra ládával, szekrénnyel, asztallal, székekkel, korabeli bölcsővel, s a konyha jelentette a ház előkelő helyiségeit, mely kemencés tűzhellyel volt ellátva természetesen a régi konyhai eszközökkel.
Éppen a Katalin csárdába tartottunk, azt kerestük. Több csárda mellett is elhaladtunk, már-már azt hittük, hogy célhoz értünk. A Katalin csárdában hűtött ásványvízzel és üdítővel fogadtak minket, majd tálalták a két nagy szelet rántott szeletet kétféle körettel. Nagyon fáradtak voltunk a hosszú úttól, egy darabig ott időztünk a csárdában.
Ebéd után bejártuk a falu boltjait, múzeumait. Megláttam az egyik múzeum előtt egy palóc népviseletbe öltözött falubeli asszonyt.
Majdnem negyven fok volt, ránk tapadt ruhában értünk vissza a falu egyetlen utcáját elhagyva a parkolóba, majd beszálltunk a forróságig hevült buszba.
Megtekintettük Hollókő kicsiny fatornyos római katolikus templomát, melyet 1889-ben közadakozásból építtette a falu lakossága. A mai katolikus templom Tours-i Szent Márton püspökről kapta nevét, a plébániája azonban már 1342 óta létezik. A templom helyreállítása 1980-ban fejeződött be.
Nagyon nagy hatással volt rám a letűnt idő maradványa, a vár és környéke és felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás, bátran tudom ajánlani minden iskolának és szervezetnek Hollókőt, de érdemes több pénzzel elindulni, hogy minden múzeumba be tudjanak menni, s több emléktárggyal gazdagodjanak.
2011. szeptember 30.