Csúfoljuk az unokák előtt a nagymamát azért, mert harmonikus színösszeállítással öltözködik, ugyanis ez ma már nem menő, kiment a divatból.
Ne engedjük a gyerekeket fogalmazni történeteket, meséket, esetleg verset írni, mert az ilyenekből élhetetlen felnőttek lesznek, keménnyé kell tenni a szívüket.
Ha valaki szívességre kér meg minket háborodjunk fel, esetleg káromkodhatunk is, mert ebből tanulják meg a gyerekek, hogy a szívesség tevés, az, hogy másnak szüksége van ránk, nem öröm, hanem hatalmas probléma, vagyis az ingyenes jótékonykodás nem divat.
Ha csengetnek hozzánk, nézzük meg az ablakon keresztül, ki jön és kezdjük el szidni látványosan, hogy ezt is most hozta ide a fene, mit akarhat? Mikor erőszakosan mindenáron be akar jönni állítólagos jó ismerősünk a lakásba, vigyorogjunk rá szintén a gyerekek előtt, hadd tanulják meg, milyen a kétszínű viselkedés, hiszen az ilyen emberkék tudnak egyedül érvényesülni.
Ha a nagyszülő memóriája kihagy időnként, csúfoljuk és nevessük ki őt, esetleg mondjuk ki hangosan, hogy vén k...a, megérdemelted a sorsodat, de mondhatunk kacifántosabb dolgokat is, hadd tanulja meg a gyerek, hogy a nagyszülők csak útban vannak, nevetségesek és szánalomra méltóak.
Alamizsnával, lehetőleg lejárt szavatosságúval lepjük meg időnként a szülőket, hiszen a szegénység elítélendő dolog, s aki szegény, annak a gyomra már mindent megemészt. Úgyis mindig csak a legolcsóbb élelmiszereket veszi, örüljön, ha néha megkóstolhatja az embernek valókat.
Ha segítségre van szüksége a szülőnek, mert elromlik valami, háborodjunk fel látványosan a gyerekek előtt, hadd tanulják meg egész életükre, hogy nem azért vannak a családtagok, hogy a szerelők munkáját elvégezzék, ha meg nincs pénze szakemberre, ne javíttasson meg semmit, a hitvány koldusnak ne legyen igénye semmire.
Ha fel meri a nagyszülő hívni a családot, a gyerekek előtt rántsuk ki a zsinórt a falból, hogy megtanuljanak különbséget tenni a barátok és az alárendeltként elkönyvelt szegény rokonok között. Mikor a barátok telefonálnak, egyből érjünk rá, mert ők jelentik az egyenrangúságot, legalábbis, ami az anyagiakat illeti.
Karácsonykor mutassuk meg a gyerekeinknek, hogy az ünnep nem a szereteté, nem az összetartozásé, a családé, hanem csak a miénk egyedül, mert igazából az ünnep nem szeretetről szól, az örömmel adott ajándékokról. Minek is látnánk vendégül a nagyszülőket, akik csak terhet jelentenek? Minden évben mondjuk el hangosan a gyerekek előtt, hogy mennyire elviselhetetlen, hogy az anyós, vagy após ott van vilia estén.
Ha a nagyszülő örömöt akar okozni valamilyen süteménnyel, vagy másféle ennivalóval, a gyerekek előtt hajítsuk a szemétbe a meglepetést. Megtanulják egy életre tőlünk, hogy a saját kézzel készített ajándékoknak semmilyen értéke nincsen, valamint, hogy ne törődjenek azzal sem, mennyi időbe került az elkészítése, mennyibe került a hozzávalók megvásárlása.
Mutassunk példát mindenből a gyerekeknek, ami arra való, hogy a jövő kemény értelmiségét felneveljük. Ők már igazából e világiakká válnak, mindenféle beleérzés és szeretet nélkül!
Fenti felsorolást senki ne vegye magára, mindenféle felismerés csak a véletlen műve lehet.
2014. december 19.