Mint piciny angyalok szárnyalnak az égen,
a szűzies tisztaság a földet varázsolta,
bűnüket bánták, vagy partot ért az éden,
a patyolat fehérség a lelkeket rabolta.
A fagyos kristályokban látom önmagam,
tagjaimból még nem múlt a sziszegő hóesés,
szívemben a téllel veteksző szerelem-dallam,
suhogó árnyék játéka mindenik virág-vetés.
Jégvirág rajza tömérdek járatlan út bennem,
lépteik rajtam, milliónyi sötét patanyom,
guelf lettem, jaguár bőröm lett a női kellem,
őskígyó fojtogat, nagy dudor a nyakamon.
Óh, tél, benned már én nem gyönyörködöm,
hazugok a hófehér dunyháid, öröm-arcod,
a meséid, hol győz a jó, s minden csak öröm
magadnak örökre és titkosan megtarthatod!
2016. január 6.