- Béééla! Most találtam meg a leveledet, amit akkor írtál, amikor udvaroltál...
- És?
- Azt írtad, egyetlen pillanatig sem tudsz nélkülem élni.
- Ez kölcsönös volt, drága Vilma, s most is igaz, hogy hiányzunk egymásnak, sőt minél tovább élünk együtt, annál erősebb a hiányérzet, amikor egyikünk elmegy valahová.
- Ez az összetartozás hiánya?
- Egy testből és szívből ered.
- Mi történik azokkal, akiknek nem viszonozzák az érzéseit?
- Borzalmasan szenvednek, de nem olyat szeretnek, aki hozzájuk való lenne, ezért egyoldalú.
- Tehát valóban igaz, hogy szív küldi szívnek a vágyakat, az érzéseket, az éterben a szeretet-jelet?
- Igen. Ezért van az, hogy legyenek bármilyen messze egymástól, mindig tudják, hogy összetartoznak és teljesen megbíznak egymásban.
- Nagyon rossz lehet a szeretet-hiány, keveseknek adatik meg az igaz érzelmi szabadság, a tiszta szeretet.
- Igen, drága Vilma, sokan beszélnek a szeretetről, tanítanak másokat, de a szívek vizsgálója tudná egyedül megmondani, hogy mennyien rendelkeznek a szeretet igazságával.
- Miért így mondtad, hogy igazság, Bélám?
- Mert az az igaz, ami valódi, az az értékes és felülmúlhatatlan, ami igazságos. Az igazság a szeretetben is érvényesül, mert igaztalanul nem lehet szeretni és nincs is értelme, mert csak becsapják egymást és magukat.
- A csodálat előbb-utóbb elmúlik...
- Vigyázni kell rá, mert elég egyetlen jellemtelenség, s leomlik a légvár, amit az ember a szív-ideálja hasonmására épített. Szerencsés és ritka esetben megfelelnek éppen egymásnak, de a legtöbb csodálat igazsággal végződik szintén.
- Hogyhogy?
- Úgy, hogy a csodálat átalakul hatalmas szereteté, amikor úgy látjuk szerettünket, amilyen valójában.
- Van másféle hiány is?
- Igen, hiányt okozhatnak nekünk például tárgyak, amiket megszoktunk, hozzánk nőttek. Ezért annyira nehéz elviselni a gondolatát is annak, amikor megfosztanak valamitől. Felfoghatatlan, hogy az, ami a részünkké vált, hozzánk tartozott, minket jelentett kisugárzásával együtt más tulajdonába kerüljön. Sokan nem tudják ezt megérteni és könnyelműen cserélgetnek mindent maguk körül.
- Értelek, drága Béla, én például ezért nem szeretem a használt bútorokat, ruhákat, olyan érzésem van, mintha ellopnám másnak az életét, vagy én folytatnám azt.
- Pontosan így van. Nem véletlen az a mondás, hogy olyanná válik az ember, mint a levetett gönc, melyen bárki tapodhat.
- Hiányozhat a mindennapi kenyér és meleg étel is, vagy a folyadék, vitamin. Aki sokáig nélkülözi a meleg ételt és vitamint, megbetegszik. Aki meg a napi kenyeret sem tudja megvenni magának, csak álmodik róla. Álmodik a nyomor, ahogyan szokták mondani. A legyengült test különféle betegségekben lassan enyészik el.
- Felháborító a nélkülözés. Az is az, hogy míg másutt még a rezsi is ingyen van és a telefon, addig itt a bevétel elmegy a rezsire és az élelemre.
- Vagyis az ember saját maga rabszolgája és a társadalomé. A rabszolga csak a megélhetési költségeit tudja kitermelni.
- Lehet Bélám hiány-vágy is?
- Igen, hiányozhat valami, ami még nincsen, de szeretnéd elérni, vagy megvenni magadnak. Úgy is lehet mondani, hogy a gondolatban már a megszerzése megvalósult, de a gyakorlati kivitelezés még hátra van.
- Ezért hiányzik nekem annyira a régi kék szalonja nagymamának. Minden vágyam az lenne, hogy még egyszer megvehessem magamnak, vagy elkészíttessem valakivel azokat a faragott bútorokat. Használtat nem szívesen vennék.
- Kell hozzá egy nagyobb lakás is, drága Vilma! Mondd csak, tiszta szobának szántad a kék szalont?
- Nem, régi vágyam, hogy olyan összejöveteleket tartsak, ahol énekelnénk, zenélnénk és verseket, novellákat olvasnánk fel, közben teát szürcsölgetnénk.
- Nagyon szép vágy, drága Vilma, remélem, hogy egyszer teljesül és találsz magadhoz illő igaz barátokat is, mert másképp nem érdemes.
- Én is úgy gondoltam, Bélám, hogy aki jellemtelen, pletykás, gátlástalan, vagyis másokra rossz hatással van, legyen bármilyen tehetséges is kizárnánk a társaságból. Viszont lehet szegény, mint a templom egere, csak becsületes és szorgalmas ember legyen.
- Régebben igaz volt, hogy az igaz emberkéket a szegények között kellett keresni. Ők azok, akikre minden időben és mindenben lehet számítani, a szív-törvények ismerői és betartói.
- Mennyire szeretnék gazdag lenni, csupán azért, hogy lerakjam a küszöbére minden rászorulónak a kívánság-csomagját!
- Jó Mikulás lennél akkor, drága Vilma! Miklós püspök valamikor így járta a várost, titkon helyezve el ajándékait. Szép is a gyermekvilág, a jóság titka, s a rosszaság elítélése. Mennyire formálható és alakítható a személyiségük!
- De azt is megfigyeltem, Bélám, hogy a rossz gyerek születése óta az, nekem volt pár ilyen gyerekkori ál-barátom. Ezek szerint vannak reménytelen esetek.
- Igen, vannak vásottan rossz gyerekek, később ezekkel felnőttkorukban nagyon sok gondja lesz a családjuknak, meg mindenkinek. Rájuk nem hat a Mikulás-várás sem, természetes nekik, hogy megkapják az ajándékokat, hiszen pénzzel mindent meg lehet fizetni, még a látszat-szeretetet is.
- Miért jár a Mikulás a Krampusszal?
- Mert a jó gyerekek a Mikulást várják, a rosszak az ördög megtestesítőjét, a Krampuszt. Ezért ma már az ünnepvárás áhítata is átalakult mássá, üzletté.
- Árendába adják lassan az érzelmeket is, melyeket szívesen mellőznek, vagy átlépnek rajtuk céljaik elérése érdekében.
- Ezért szép a mesék világa, mert eszményi hősöket ad, példát mutatva becsületből, jóságból. A gyerekek megtanulják a könyvekből, hogy a felnőttek világában mindig az igazság győz. Aztán pár év múlva szembesülnek a gerinctelenség, jellemtelenség valóságával, főleg, amikor az első igazságtalansággal találkoznak.
- Tehát hiány az igazság?
- Igen! Az igazság fáj, ha kimondják, de valójában formálja a személyiséget.
- Nélküled én sem léteznék, hiányzol, amikor nem vagy velem!
- A szeretet összeköt minket örökké!
2015. november 23.