Hiába a szó,
bedugott fülek, vak szemek
képtelenek megérteni.
Igazság, ott vagy valahol
az út végén,
s lesz enyhülés
az áldozatnak,
egyszer véget ér?
Nincs ki hirdetni ítéletet
házak tetejéről,
végtelen időhúzástól
nem perel az ég.
Irgalma legyen embernek
a Földön,
békessége
a háborgatott lelkeknek!
Néha tervezek,
a szervezést még nem feledtem,
de gátak gördülnek.
Nincsen csak szándékos,
a véletlen történések
a kiválasztottaké.
Hiába, nem sikerül
összeraknom a részleteket,
csak ismétlem a rég leírtakat:
„hiába tollal, hiába”.
2016. szeptember 16.