„Gyűlöllek téged, hazug ígéret
de ha őszinte lennél talán
szerethetnélek
Kegyetlen játék, gyűlöllek téged
pedig ezzel az erővel már
szerethetnélek”
Bródy János: Kegyetlen játék
Hajas babának neveztek a szövetkezetben, ahol varróleányként kerestem hatórásként a havi ötszáz forintomat, itt is két ember munkáját végezve. Hogy a monotonságot elviseljem, egész nap énekeltem, szórakoztattam az idősebbeket, akik kértek tőlem dalokat. Így rohantak a napok, az órák. Éhes gyomrom hangos korgását a gépek zajától nem lehetett hallani. Otthon órákon keresztül a rózsaszín kádban feküdtem és végig énekeltem az összes slágert, szívhez szóló dalt. A Volt egy álmom és a Bíborszárnyú alkonyat ekkor váltak kedvenceimmé, a Tejbárban a zenegépből hallgattam, tanultam meg őket.
Minden nap más frizurát készítettem, utólag belegondolva a munkások nem is érdemelték meg a tökéletes látványát a város legszebb hajadonjának. Nem értékelték, az irigység dőlt belőlük, meg az öröme annak, hogy nem telik ennivalóra. A szőrös, görbe lábú, csúnya leányokat május kosaras udvarlók kérték feleségül. Csak egyedül nekem nem akadt udvarlóm, senki, aki szeretett volna, vagy megpróbál ebből a lehetetlen helyzetből kiemelni.
Fizetés emelést Csomós bácsi, a szalagvezető azért nem adott nekem, mert csak azt látta messziről, hogy egész nap be nem áll a szám, nem jött ellenőrizni, hogy énekeltem. Akkor még nem voltak Brother gyorsvarrógépek, melyek levágják a kabátokról a felesleges anyagot, a kabát ujjak, gallérok fircelése, vasalása, övek varrása, kifordítása mellett én vágtam a napi több száz vastag, szőrös kabát minden felesleges anyagát. Hatalmas bütyök jött ki a hüvelykujjamon, soha nem múlott el a rabszolga munka látlelete.
Megláttam a Végvári Pubi szalagban vasalni Bródy János hasonmását szélesen vigyorogva, hosszú hajjal. Rózsaszín köd lebegett szemeim előtt és szerelmes lettem. Attól a pillanattól, amikor ez tudatosult nálam, nem tudtam elmenni előtte egyszerűen, egyenesen, suta lettem és zavart, melyet nem értettem. Érdeklődtem felőle, csupa rosszat mondtak róla, többek között azt is, hogy semmibe sem nézi a lányokat és nagyon beképzelt. Mint később kiderült, gyerekkora óta nagyanyja azt mondogatta neki, hogy ő a legszebb a faluban szép vagy fiam, szép vagy szavakkal.
Elmesélték azt is, hogy naponta reggelig mulat, ilyenkor ott alszik a KTSZ öltözőjében, fizetését úgy adja haza, hogy meghamisítja az általa kitöltött fizetési cetlit.
A KISZ a debreceni virágkarneválra utat szervezett. Nem tudom, hogyan, de a tokaji pihenőnél egymás mellé kerültünk, s én fésülni kezdtem hosszú haját, csurkát készítettem neki, befontam. Neki semmit sem jelentettem, legalábbis így tett, s amikor sorban álltunk lányok az illemhely előtt, undorodva pillantott felénk. Nem tudtam megmagyarázni magamnak sem, mennyi mindennek kellett volna megállítania, mert szerelmes voltam.
Katalin napra a szalagban páran úgy döntöttek, tartsuk meg közösen Bandival a Tejbárban a névnapunkat. Hatan mentünk fel a lépcsőkön a zenés, táncos helyiségbe. Én kék mini szoknyában és fekete derékig érő felsőben voltam, hosszú fekete csizmában, szemöldökig kifestett ezüst szemhéjjal, ezüst körömlakkal kifestve, sőt még műszempillát is ragasztottam. Tipikus hetvenes évekbeli szerelése volt ez a divatoló lányoknak. Méreteim sokáig megmaradtak, kilencvenes mell és csípő, ötvenhetes derék.
Alighogy helyet foglaltunk, jött Zsiga felkérni táncolni. Nagyon zavarba jöttem, el sem bírtam képzelni, hogyan álljak fel, hogy ne botoljak el, leereszkedett hozzám a nőgyűlölő, észrevett.
A táncparketten óvatosan mozogni kezdtem, erre ő közölte velem egyszerűen, hogy falábú vagyok. Ekkor teljesen lebénultam, soha többé nem tudtam megmozdítani a testemet, mozdulatlanná dermedt.
Magamba roskadva foglaltam helyet, elmeséltem a többieknek, hogy megsértett, akik fel voltak háborodva emiatt. Tanácsuk az volt, ne álljak többé szóba Zsigával.
Mikor hazafelé indultunk, ott termett előttem azzal, majd ő hazakísér engem. Egyszerre mindent elfelejtettem, szívem gyorsan kalimpált és ismét elpirulva a szerelem hevétől fogadtam el kezét, így andalogtunk végig a város főutcáján. Közben mesélt magáról, az egyáltalán nem érdekelte, én honnan vagyok, soha nem tudta meg, hogy én voltam a legígéretesebb magyar és ének tehetség a városban, nem érdekelte az életem.
Már ennek is meg kellett volna állítania, mert aki igazán szeret valakit, érdeklődik gyerekkora és kedvencei felől is, mint mindenről,ami szíve választottját jelentette bármikor is.
Elmesélte Zsiga, hogy nekik van a faluban a legnagyobb házuk, mindenféle modern bútorral és géppel berendezve, fürdőszobával ellátva. Nem kételkedtem a szavaiban, még addig a hazugság nem érintett, s ha találkoztam volna vele, csak tehetetlenül álltam volna vele szemben.
Odaértünk a házunk kapuja elé. Anyám a kapuban állt, s hatalmas poffal fogadott. Természetesen Zsiga Katalin nap alkalmából elfelejtett felköszönteni.
Teltek a hónapok, hamar megérkezett a tavasz a maga örömével, nekem a kék ballonkabátom alá felvett mini ruhával, szandál cipővel. Minden ruhámnak megvolt a maga bája, jelentősége, nemcsak azért, mert nehezen varrattattam, vásároltam őket, hanem azért is, mert minden hangulatomnak megvolt a maga színe. Már a fekete ruhás vasemberes korszakon túl voltam.
Március hetedikén tizenegy óra körül csengetés ütötte meg fülemet. Zsiga jött munkatársával, kezében egy üveg Club Whiskyvel. Miután köszöntek, anyámhoz fordult azzal, hogy szeretné megkérni a kezemet. Nekem nagy csalódást okozott ekkor már az ital, hiszen emlékeztem apára, aki telepakolta születés és névnapkor a házat virágokkal. A tiszta szívet romantikával lehet megkapni. Már ekkor megálltam, elgondolkodtam, de anyám szó nélkül igent mondott az udvarlás nélküli házasságra. Zsiga barátjával megitta a születésnapi ajándékot.
Még aznap délután kiutaztam vele Karcsára, ahol együtt éltek a generációk egy komfort nélküli szegényes parasztházban. Ledőlt a hazugság-torony, amit Katalin napkor állított fel, láttatva a jövőjét a hazugságoknak, melyeket el kell szenvednem, ha ez a házasság bármikor is összejön. Énekeltem magamban a Sajnálom szegényt, a következőt dalt, hogy eljátszott mindent előre már, nem hiszem soha egy szavát sem el. Nem töltött el már örömmel, hogy megnyertem a testét annak a fiúnak, aki a lányokat soha nem nézte semmibe és aki a legszebb és legbeképzeltebb volt falujában. Haláláig abban a tudatban élt, hogy szerelmes volt egyszer életében egy lányba, akit tönkre tevése után sem tudott soha elfelejteni.
2014. június 20.