Kohut Katalin: Harc
Reménytelen a helyzetem,
tüdőm zihál levegőért.
Erőm szeretet szikrája,
te voltál a megváltója,
szívem vágyott szó-ételért,
Térdre rogyott szeretetem,
esdekeltem apró jelért.
Kinek már odalett bája,
s gyászszalagos a ruhája,
minden szem által fel-lemért.
Tiltakozik az értelem,
árnyék törtet az életért,
halálos lehelet búja
lett ételemnek a sója,
s nem fizet senki vétekért.
Harcolok a szerelemért,
tiszta, nemes érzésekért.
2015. november 17.