Kohut Katalin: Harc

 

 

 

 

Reménytelen a helyzetem,

tüdőm zihál levegőért.

Erőm  szeretet szikrája,

te voltál a megváltója,

szívem vágyott szó-ételért,

 

Térdre rogyott szeretetem,

esdekeltem apró jelért.

Kinek már odalett bája,

s gyászszalagos a ruhája,

minden szem által fel-lemért.

 

Tiltakozik az értelem,

árnyék törtet az életért,

halálos lehelet búja

lett ételemnek a sója,

s nem fizet senki vétekért.

 

Harcolok a szerelemért,

tiszta, nemes érzésekért.

 

2015. november 17.