- Béééla! Valóban csillagok születnek az énekversenyeken?
- Nem Vilma, már nagyon régóta tart a tehetségtelen, kottát sem ismerők alulról kitermelése. Egyesek nyernek, mert jobb a hangjuk, mint a többieké, de a tiszta, szívből énekelő csillagok már régóta nem sikeresek.
- Mi az oka ennek?
- Tudod, már évszázadok óta tartott az állatok hangversenye, ahogyan megírták mesekönyvekben szimbólumokban. Azelőtt csak ők lehettek sikeresek. Híresek lettek nagyon a róka áriások is. Csodálkoztak időnként, miért megy el a hangjuk néha, amikor nem engedték érvényesülni a valódi, született művészeket.
- Hogyan születik egy tehetség, Béla?
- A tehetséges csillag szülei is általában zenei, ének tehetséggel rendelkeznek, örökletes, ez lenne a normális. Sokan vizsgálják, az elmúlt évszázad híres énekesei miért nem örökölték a tehetséget? Mert ami nincs, azt a gyerekük sem örökölheti. Az, hogy valaki gitárt vásárol és nyávogva, vagy cigitől rekedt hangon énekelni kezd, nem jelent tehetséget.
- Milyen az igazi tiszta hang?
- Olyan, amitől az égen megnyílik a mennyország, mintha egy isteni koncertet hallana az ember angyalhanggal.
- Vannak a világon ilyen hangú énekesek...
- Igen, a szívből jövő énekhang az egyetlen, ami megborzongatja az embert, mert a zene, az ének összefogja az egész világot, az emberiség egyetlen gyönyörforrása a természet szépsége mellett.
- Itt miért nincsenek ilyen énekesek?
- Nem engedték őket érvényesülni, sokaknak még a hangjukat is elvette a féktelenség, így emelkedtek, így váltak sikeressé. Az ária és népdalok után jött a szórakoztató műfaj, az operett. Ez már megfelelt az itthoniak igényeinek, hiszen egyetlen éltetőjük a dorbézolás, a mulatás. Kificamodott az ízlés már régen. A nép csak szórakozni akar és cirkuszra éhes.
- Nem szereted a mulatós dalokat? Hiszen ez is szívből jön, nem?
- Nem, sötétség fegyvere ez a valódi művészet ellen, amiről csak kevesek tudnak. Még kevesebben azt, hogy a beat, hippi, punk szétszaggatta a kottavonalakat is. Vagyis csapások ezek, mint a nyelv, testnevelés, élővilág, környezet, egészség, kémia, fizika, matematika elleniek.
- Nagyon sokan csápolnak a zenészeknek, énekeseknek, hatalmas tömeg éljenzi őket...
- Hozzájuk tartoznak. Ez olyan, mint a futball, mindegyiknek megvan a saját tábora. Ebből látni, mennyi zene ellenes apokalipszis történik folyamatosan a világban ellenség nélkül.
- Hogyhogy nincsen ellenségük?
- Mert nincsen senki, aki védekezhetne ellenük, így bátran földet érhet az állandó vándorlásuk, folyamatos újjászületésük tudják, befejeződött.
- Újraszületnek?
- Igen, mindig elölről kezdődik az Ébredő játszótér, újra indul az első villamos, ismétlik a korokat, a történelem szereplőinek megszületésével. Általában berendeznek egy földrészt, vagy egy országot, mely eddig mindig teljes káosszal zárult, a gonoszok győzelmével, fekete levessel természetesen. Ünneplik a tiszta szív ellenes merénylet végét, a szívvel rendelkező emberek felszámolását maguk helyett.
- Szóval itt az igazán szívből énekelő tehetségek még soha nem érvényesültek?
- Nem, semmi sem lehetett belőlük, iszonyatos sorsot adtak a sors nélküli tiszta emberkéknek, halállal és teljes hangelvétellel fejezték be életüket.
- Mindezt büntetlenül megtehették?
- Nincsen hatalom és erő, ami ezekkel a tűzben járó istenekkel szembeszállna és az őrjöngő, mindenkit megalázó teremtményeikkel. Még a római egyház mesélőjét is a kárpithoz szegezte egyikük, úgy győzte le. Most húsz éve már annak, hogy leszállították az ég seregét bemutatva nekik az egyetlen tiszta hangú embert, így tisztítják az egész világot. Természetesen ezek a cselekedetek titokban voltak és vannak, kevés a leplező és ha akad is elvétve egy-egy, aki bemondja az igazat, semmi sem történik.
- Most akkor már nem az állatok rendeznek hangversenyt?
- Nem, a féktelenség istenének a népei aratnak dicsőséget. Ez a média.
- Úgy látszik, hogy a sztárok kitermelésének soha nem lesz vége, még a vasfüggönyös Táncdalfesztivál történelmi dalait is ismétlik folyamatosan, sőt már azóta retro előadók lettek.
- Igen, ugyanolyanok, mint az operett szubrettek. Elmondok egy mesét egy papagájról. A papagáj megtetszett nagyon Tante Klaranak, már-már majdnem megvásárolta, amikor közölte a tulajdonosa, hogy ez a papagáj négy nyelven beszél és valamennyi áriát, operettet, filmslágert, slágert, népdalt ismeri. A papagáj az apokalipszisben mindig ismétlést jelent, így kezdődött már hetven éve.
- Azóta tart a szív küldi szívesen tiszta szívűek ellen írt veszedelem?
- Igen. Ezt valamennyien tudják, természetes nekik, hogy embereket bénítottak meg mindenért, ami a sorsuk lett volna, vagy ami teremtésbeli fogyatékosságuk volt, mint a gondolkozás nélküliség.
- Borzalom még hallgatni is! Mi lesz ennek a vége?
- Akik a szépséget, a természetet, élővilágot, a tiszta szívű embert megáldozzák, azok iszonyatos sorsot vívtak ki maguknak. De még eddig soha nem volt igazság a földön, s ha újjászületnek megkapva a betegségeiket, az ország eltartja őket.
- Most megborzongtam! Pedig mennyire szép a tiszta hang, amikor mennyei koncertteremben érezhetjük magunkat. Másutt megbecsülik a tehetségeket, itt meg felszámolták őket?
- Igen, itt csak ők lehetnek sikeresek és sztárok, nekik van védelmezőjük, fertelmes teremtő van felettük.
- Nagyon sajnálom, Béla! Én úgy szeretnék egy kristályhangú szépséges kisleányt, de ha ilyen veszedelemnek lenne kitéve, el kellene költöznünk a világ másik részébe.
- Így van, drága Vilma! Most gyújtsunk gyertyát a nemes művészekért, akik méltatlanul haltak meg! Gyászoljuk meg a szépséget, a gyönyörűséget és a becsületet, tisztességet. Az emberség meghalt, eltemették. Sírján gazok nőnek, szitokszóval, átokkal, fertelemmel öntözik a gyomnövényeket. A világ kereke persze forog tovább, de felpörögve, mintha az Idő is sürgetné a végét az áldozásnak.
- Van könny, melynek kiszáradt a kútja, van kiégett pillantás, nincs gyógyír a világ sebeire! A nemzeti gyász ünnep helyett tor-ünnepet tartanak.
2015. június 15.