Nagyon bölcs a naptárunk és a természet,
Európa földjén a valós kertészet,
nagy fehér, s színes krizantémot ad nekünk,
Marianna napján van a gyász-ünnepünk.
Már a fagy foga harapja a mindenséget,
temetőben szívünk csendességgel éget,
lánggal ég az emberségért a szeretet,
a gyászom miatt törlöm meg a szememet.
Hatalmas a világ, én csak porszem vagyok,
a sírok mellett térdre majd leroggyanok.
Hogyan, s miért kérdés fejemben zakatol,
testemen egy hideg tőr keresztül hatol.
Megfogjuk a gyászban talán egymás kezét,
halljuk a bús orgona varázsütemét,
mintha a föld alól szólna a gyász szava,
beborít a tél hideg, tisztaság hava.
2015. november 1.