Koh
Ha én a Világ lehetnék,
Minden embert megölelnék,
Mennydörgésem akkor szólna,
Ha a gonosz szárnya szállna,
Villámlásom záporozna,
Ha jót bárki megbántana,
Örökké él mind, ki igaz,
Büntetését ülné a gaz,
Örök-bűnhődése lenne,
Nem nézne többé szépekre.
Nem aratna démoni-arc,
Véget érne Földön a harc,
Mit a bűn egykor tönkre tett,
Az lenne az Édeni kert.
Visszakozna a sötétség,
Elpusztul az átkos népség,
Békességet, szeretetet
Megbecsülném én szerfelett.
Az állat is boldog lenne,
Velünk nyugalomra lelne,
Minden, mit természet jelent,
Megérdemli az ígéretet:
Senki soha többé nem árt,
Minden ember igaz barát.
Kezet fog a sárga, néger,
A szürkeség a fehérrel,
Minden fátyla a halálnak
Megszűnik a Világnak,
Nincs több titok, hiú remény,
Az élet lenn főnyeremény,
A Föld eztán miattunk él,
A Földlakó néki zenél.
Hegy, völgy, szikla csak azt zengi:
Szép a Világ, mind szereti,
Kinek szíve hűséges, jó,
Veletek élni csudajó!
2012. október 11.